tag:blogger.com,1999:blog-39677116542732912002024-03-18T22:01:00.258-07:00Hajnali lángNoemi Solerhttp://www.blogger.com/profile/15617805715476325649noreply@blogger.comBlogger14125tag:blogger.com,1999:blog-3967711654273291200.post-66621942261873939082020-08-17T08:09:00.001-07:002020-08-17T08:09:27.514-07:00Búcsú<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt99b6MmNjThM7_1tZit1hzdaV-4WO2nFPKbS5b7HqdhFGfhbi4PQociqqGRPnxnqyhxzUTfYkGCNlTKgdLKY5YzGJwnVW3-ZYrwricoLbtp3faC6xBbcFqIvvP3nZQtcguAMrtTBIMZM/s1600/b%25C3%25BAcs%25C3%25BAhajnalil%25C3%25A1ng.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt99b6MmNjThM7_1tZit1hzdaV-4WO2nFPKbS5b7HqdhFGfhbi4PQociqqGRPnxnqyhxzUTfYkGCNlTKgdLKY5YzGJwnVW3-ZYrwricoLbtp3faC6xBbcFqIvvP3nZQtcguAMrtTBIMZM/s200/b%25C3%25BAcs%25C3%25BAhajnalil%25C3%25A1ng.jpg" width="200" /></a></div>
Végre eljutottam idáig. Nagyon furcsa érzés, hogy közel négy év kellett ahhoz, hogy befejezzem ezt a történetet. Sajnos az egyetem nagyon szétzúzta az írásról dédelgetett vágyaimat. Viszont büszke vagyok rá, hogy végre befejeztem valamit, amivel nagyjából meg is vagyok elégedve. Persze, nem tökéletes ez sem. Mert szerintem hibátlan írás és történet nem létezik. De végre van valami, ami az enyém, és amire pontot tudtam tenni. Mert Camila, Fernando és Sergio történetére ennyi volt.<br />
Valószínűleg a közeljövőben át fogom nézni a részeket és javítom a helyesírási hibákat, meg a logikai buktatókat. Emellett pedig van két rövidebb szösszenethez ötletem, ami ezt a sztorit illeti. Ezek nem illeszkednek szorosan a történethez, csak kiegészítések lennének. Az egyik Sergio jövőjébe engedne bepillantást, a másik pedig Camila és Fernando megismerkedését mutatná be. Arra lennék kíváncsi, hogy van-e még olyan, akit esetleg ezek érdekelnek? Mert ha van rá érdeklődés, akkor szívesen megírom őket, de lehet, hogy anélkül is megjelennek majd. Azt viszont nem tudom megígérni, hogy mikor írom meg ezeket. Mert most szeretnék más világba elkalandozni, ami az írást illeti.<br />
Nem is marad más hátra, minthogy megköszönjem nektek a véleményeket és a pipákat, amik a részekhez érkeztek. Nem lehetek elég hálás értük. És ezzel el is érkeztünk a búcsúzáshoz. Ezúttal elköszönök, de lehet, még máshol találkozunk. Vagy itt, ha hozom a két kiegészítést.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Minden jót kívánok Nektek! Remélem, más írásaimnál találkozunk még.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Noemi</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
Noemi Solerhttp://www.blogger.com/profile/15617805715476325649noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3967711654273291200.post-35049873149456154572020-07-31T15:23:00.000-07:002020-08-03T13:34:46.992-07:00Epilógus<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b><br />
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Megint eltűntem, nem is kicsit. Közel egy éve ígértem én ezt a befejezést, mégsem tudtam elhozni nektek, mert bárhogy próbáltam, nem állt rá az agyam arra, hogy megírjam az epilógust, illetve sok minden közbe is jött. Már közel tíz hónapja annak, hogy elkezdtem dolgozni, előtte pedig a munkakeresés őrölt fel teljesen. Utána pedig csak teltek a hónapok, de nem tudtam visszarázódni az íráshoz. Mostanában kezdem el újra bontogatni a a szárnyaimat, aminek itt az első, kézzel fogható eredménye. Mert végre elhoztam a történet lezárását. Nem lett tökéletes, igazából nem is így képzeltem el, mikor annak idején nekikezdtem a Hajnali láng írásának, most mégis azt mondom, ez talán megfelelő lezárása lesz a történetnek. A napokban tervezek egy kis búcsúzós bejegyzést írni a blogra, illetve előfordulhat, hogy egy-két extra részt írok még kiegészítésként de maga az alaptörténet ezzel az epilógussal most lezárul. Remélem, még maradt olyan, aki esetleg várta a részt. Ha van ilyen olvasóm, köszönöm neki, hogy eddig kitartott! Nem is tudom, mit mondhatnék még. Köszönöm a történethez érkezett összes visszajelzést, akár pipálás, akár vélemény formájában érkezett. Nem is maradt más hátra, minthogy jó olvasást kívánjak az epilógushoz!<br />
<br />
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Noemi</i></div>
</div>
<br />
<h2 style="text-align: center;">
+1. Veled</h2>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
"Ami régen nehéz volt, most könnyű, mert itt vagy velem. És ami régen könnyű volt, most könnyebb veled."</div>
<div style="text-align: right;">
~ Grace Klinika c. sorozat</div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1i1mRoyvor5moYRRkbORYt8b7IjWazPOMfVSyQ9jiMnR53gAVEdSMeDLqkd-Xqi8QYN83tpT2xodxv-P2n5eo_CvUgZ-Z0VC8kwuQIqhBafLjtW74Q57j9iJyM5lPn6kI6WdKfgBdnjQ/s1600/02a33f0e4d39cfe4c0966570414dceb4.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1509" data-original-width="1006" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1i1mRoyvor5moYRRkbORYt8b7IjWazPOMfVSyQ9jiMnR53gAVEdSMeDLqkd-Xqi8QYN83tpT2xodxv-P2n5eo_CvUgZ-Z0VC8kwuQIqhBafLjtW74Q57j9iJyM5lPn6kI6WdKfgBdnjQ/s200/02a33f0e4d39cfe4c0966570414dceb4.jpg" width="133" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=c4BLVznuWnU" target="_blank">Lego House</a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: large;"><b>Fernando Torres</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Marbella, 2018 július</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Elcsigázottan nyitom ki
szemeimet az általam nemrég vett nyaraló egyik hálószobájában, ahova
kíméletlenül sütnek be a reggeli Nap sugarai. Nehézkesen ülök fel, tagjaim még
el vannak gémberedve, amin egy nyújtózással próbálok enyhíteni, miközben
körbenézek a világos színek és sötétbarna bútorok által dominált helyiségben.
Szemeim azonnal kipattannak, amint észreveszem, hogy mellettem teljesen üres az
ágy. Meglepve nyugtázom, hogy egyedül kelek fel. Kimászva az ágyból, magamra
kapok egy melegítőnadrágot és egy fehér pólót, majd beletúrva hajamba, a
szeretett nő keresésére indulok. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Először a gyerekek
szobáiba nézek be, hátha valamelyikben találom meg az általam keresett
személyt, ám itt sem járok sikerrel, ugyanis a gyerekek sincsenek sehol. Ezt
követően veszem csak az irányt a földszint felé. Gyorsan szelem a
lépcsőfokokat, hogy a konyhát, a fürdőszobát és a nappalit is szemügyre vegyem,
de körbenézve bennük, egyik helyiség sem rejti a családomat. A teraszra vezető
ajtót, amit a nappalin keresztül érhetünk el, azonban nyitva találom, éppen
ezért arra veszem az irányt. Kilépve a fapadlóra, meg is pillantom a gyerekeket
és gyönyörű feleségemet. Hanyagul támaszkodom meg a korláton, ami a teraszt
körbeveszi, úgy figyelem az eseményeket. Gyerekeim fáradhatatlanul fogócskáznak
a parton, a barna hajú nő pedig kissé távolabbról figyeli őket. Olyan, mint egy
védőangyal, aki csak azért létezik, hogy megóvja őket a legapróbb karcolástól
is. Tekintetét egy pillanatra sem veszi le róluk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Megmosolyogtat ez a
látvány. Legszívesebben örökre így maradnék, hogy ezt magamba szippanthassam. Mert
hiába vagyok híres focista, hiába nyertem meg annyi címet csapataimmal, nincs
ahhoz fogható érzés, amikor láthatom a családomat. Ilyenkor tudom igazán, hogy
ott vagyok, ahol lennem kell. Ez az én helyem. Mellettük. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Ellökve magam a
korláttól, lassan indulok meg a teraszról a tengerpart irányába, ami házunk
mögött található. Fél éve vettük ezt a házat, hogy legyen hova menekülnünk a
nyilvánosság elől, és nem bántuk meg a vásárlást. Nem ér fel semmihez a
nyugalom, ami itt körbevesz minket. A környéken kevesen laknak és ők is el
vannak foglalva a maguk dolgával, így nem foglalkoznak velünk, aminek
kifejezetten örülök. Madridban nem mindig ilyen egyszerű a helyzet. Emiatt
pedig jó néha elmenekülni a kíváncsi tekintetek elől. A bajnokság végeztével
pedig ki is használjuk ezt a lehetőséget. Emellett, amennyire lehet, próbáljuk
védeni a srácokat a média elől, hiszen nekik is jár a normális gyerekkor, ezért
egyre többször jövünk el ide. Itt könnyebb távol tartani tőlük a nyilvánosságot.
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;"> Lábaim nemsokára puha homokot érintik, nekem
mégis egyetlen célom van. Senki nem vesz észre, ahogy feléjük sétálok, éppen
ezért könnyedén lepem meg a nekem háttal álló nőt, akinek csípőjét gyengéden
karolom át, ezzel vonva őt ölelésembe. Közben apró csókot lehelek
nyakhajlatába, aminek hatására érzem, hogy megborzong, de még jobban belesimul
az ölelésembe. Egyik kezemet közben mellkasa elé vezetem, így húzom őt közelebb
magamhoz.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">- Jó reggelt!
Felébredtél? - Csilingelő hangját hallva, boldogság jár át, mialatt kezeit az
enyémekre helyezi és arcát félig felém fordítja. Érdeklődve figyel engem, én
pedig nem győzök betelni a szépségével. És itt nem csak külsejére gondolok. Ez
valami egészen más. Megmagyarázhatatlan. Valami olyan, ami belülről fakad. Biztos
vagyok benne, hogy jól döntöttem, mikor tavaly nyáron feleségül vettem őt egy
szűk esküvő keretein belül, ahol csak a közeli rokonok voltak jelen. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">- Hiányoztál mellőlem. -
Morgom bele a feje búbjába, ahogy lehajolok hozzá és puszit lehelek rá. Mellette
minden ilyen apróság annyira jól esik. Azt akarom, hogy a nap minden percében
érezze, mennyire szeretem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">- Ne haragudj! -
Bűnbánóan néz rám azokkal a barna szemeivel, melyekkel már az első pillanatban
levett engem a lábaimról. Hiába, nem tudnék rá egy percig sem haragudni. Hogyan
is tehetném, hiszen a legszebb ajándékot adta nekem a szerelmével és annak
gyümölcsével, a kislányunkkal. - Csak a gyerekek mindenáron játszani akartak
idekint. - Ad magyarázatot arra, miért nem találtam magam mellett, mikor felkeltem,
noha nem várom el tőle egy percig sem, hogy magyarázkodjon. - Nem is tudom, kire emlékeztetnek. - Sejtelmes
mosollyal az arcán néz rám újra. Nem is kell több, hogy rájöjjek, mire akar
utalni ezzel. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">- Rám biztosan nem. -
Nevetek fel zavartan, hiszen pontosan tudom, hogy gyerekeim ebből a szempontból
inkább rám hasonlítanak. Ha édesanyám mesélni tudna… Camila közben alkaromra
helyezi egyik kezét. Történetesen azt, amelyiken az eljegyzési gyűrűje csillog.
Emlékszem, mikor még egy másik, ehhez hasonló ékszert viselt. Egy világ tört
bennem össze akkor. Azt hittem, örökre elveszítettem Őt. Most viszont büszkeség
tölt el, hiszen az én gyűrűmet viseli, ami hozzám köti egy életen át. Sosem
felejtem el a napot, amikor felhúzhattam ujjára az ékszert. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Persze, van egy ennél
sokkal nagyobb kötelék is köztünk. A kislányunk. A közel két éves kis csöppség
pedig éppen most indul meg felénk, maga mögött hagyva testvéreit, akik homokból
próbálnak meg várat építeni. Elsa mosolyogva szalad felénk, miközben barna,
göndör fürtjeit a szél enyhén borzolja össze. Apró léptekkel közelít hozzánk.
Rá kell jönnöm, hogy lányom sokkal inkább hasonlít az anyjára, mint rám, elég
csak megnézni haját és sötét szemeit. Ugyanakkor nem szégyellem ezt. Hiszen az
anyja a legszebb nő a világon.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Ebben a pillanatban fogom
fel igazán, mennyire szerencsés vagyok, hiszen visszakaptam azt a nőt, akit
igazán szeretek, mégsem értékeltem eléggé, csak akkor, amikor már azt hittem,
elszállt minden esélyem. Ennek ellenére most itt van, velem. Már senki sem
veheti el tőlem sem őt, sem a gyerekeimet. Azért küzdöttem az elmúlt három
évben, hogy a feleségemmel karöltve felépíthessem a családomat. És most, hogy
sikerült, nem engedem senkinek, hogy lerombolja ezt. Mert csak vele tudom végigcsinálni ezt. Vele akarom leélni az életemet. Vele, és a gyerekeimmel. </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-wJN6WrMURoAuXYYI6qjtVgj72bMv63c2AMv95_CCUnZXIKWBbG3ZHAtDGmvw03hU6dQr_s57KWo6Qw2khI2lfkvSDjNIUlczsvFvazLWnfRa5BtEdjNCpYj6u-Ex_foew5n4a97uygY/s1600/tumblr_nft468JRWa1stncygo7_1280.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="476" data-original-width="713" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-wJN6WrMURoAuXYYI6qjtVgj72bMv63c2AMv95_CCUnZXIKWBbG3ZHAtDGmvw03hU6dQr_s57KWo6Qw2khI2lfkvSDjNIUlczsvFvazLWnfRa5BtEdjNCpYj6u-Ex_foew5n4a97uygY/s200/tumblr_nft468JRWa1stncygo7_1280.jpg" width="200" /></a><span style="font-size: large;"><b>Camila Torres</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Marbella, 2018 július</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Elrévedve nézem az éppen
felém rohanó kislányt, akinek göndör hajacskáját meg-meglebbenti a szél, ahogy
felénk fut a házunk előtt lévő parton. Lendülete töretlen, noha apró
talpacskáival több időbe telik megtenni a távot, mire ideér. Rózsaszín
nadrágjában és fehér kis pólócskájában könnyedén mozog, engem mégis az az
őszinte, ártatlan, sugárzó mosoly varázsol el igazán, ami kicsi, szeplős
arcocskáján húzódik meg. Hihetetlen, hogy ez a teremtés az én kislányom. Nem
lehetek elég hálás a sorsnak, amiért megadta nekem a legszebb dolgot a világon
a szerelmen kívül. Hogy anya lehetek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Férjem karjai óvóan fognak
közre, amitől biztonságban érzem magam. Mert vele minden könnyebb. Szinte már
tökéletes. Tudom, hogy mellette sosem eshet bántódásunk, mert mindig vigyázni
fog ránk. Abban is biztos vagyok, hogy a lehető legjobb apja lesz a lányomnak. Hiszen
Leo és Nora számára is a legjobb apa. Hiába váltak el Ollalával, továbbra is
gondoskodik róluk. És ugyanezt a törődést Elsa is megkapja. Nem is lehetne
másképp, hiszen nem hagyom, hogy különbséget tegyen a gyerekek között. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Még mielőtt Liz ideérne,
Nando elenged öleléséből, így nyugodt szívvel tudok leguggolni, hogy kitárva
karjaimat, ölelésembe zárjam a csöppnyi testet, ami a lendülettől szó szerint
nekem vetődik, én mégis biztosan tartom meg őt. Megemelem a két éves leányzót,
aki boldogan csimpaszkodik nyakamba, én pedig elbűvölve figyelem őt. Mindig le
tud venni a lábaimról, akárcsak az apja. Egy pillanatra nekidöntöm fejemet,
hogy beszívhassam az őt körüllengő gyerekillatot, ami számomra már
összetéveszthetetlen. Ezer közül is felismerném. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">- Sosem fogom tudni
meghálálni ezt neked. - Tekintek fel a mellettem álló, szőke, szeplős
focistára, aki még mindig kölyökként néz ki, noha már túl van a harmincon is. Mosolyom
töretlen, ha arra gondolok, hogy a mellettem álló férfi már tényleg csak az
enyém. Hozzám tartozik, ahogy én is hozzá. Nem bánom meg soha, hogy őt
választottam férjemnek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">- Mit? - Furcsán méreget
barna szemeivel, elvégre ötlete sincs, miért vagyok neki hálás. Pedig ezer okom
van rá. Mind közül a legfontosabb, hogy hálát adhatok neki, amiért újra reményt hozott az életembe. Hiszen akkor jött vissza, amikor már azt hittem, sosem
lehetek boldog. Hiába éltem az andalúz védővel akkoriban, mellette sosem lehetett
volna teljes az életem. Nem tudtam úgy szeretni, ahogy megérdemelte volna. Viszont
megnyugvást ad a tudat, hogy már Sergio is megtalálta a másik felét. Egy olyan
nőt, aki képes lesz igazán, tiszta szívből szeretni. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">- Hogy családot adtál
nekem, Nando! - Felelem, ahogy átadom a
leányzót neki, miután annyira nyújtózkodott az apjáért, így most már a focista
tartja karjaiban Elsát. Őket, illetve Norat és Leot nézve, valóban elmondhatom,
hogy ők a családom. A legszebb napok pedig azok, amiket itt tölthetünk el Marbellán,
távol mindentől és mindenkitől. Ahol csak mi vagyunk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">- Nélküled ez nem
működne. - Szavait hallva, megnyugvás fog el. Elvégre próbálom a legjobbat
kihozni magamból, amikor róluk kell gondoskodnom. Néha mégis úgy érzem, nem
elég, amit nyújtani tudok. Ilyenkor persze mindig megpróbál meggyőzni, hogy
mindent a lehető legjobban csinálok. De nincs az az anya, aki meg van elégedve
magával. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">- Szeretlek! - Vallom meg
újra érzéseimet férjem irányába, mint ahogy az elmúlt három évben minden egyes
nap, amit vele tölthettem el. Nem győzöm elégszer elmondani, kimutatni ezt
felé, hiszen valóban nem lehetne jobb párom, mint a spanyol csatár. Még akkor
is, ha az utunk kalandos volt idáig. Volt benne csalódás, szomorúság,
veszteség, de végül egymás mellett kötöttünk ki. Mert mélyen belül mindig is a
másikra vágytunk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">- Én is. - Lehel apró
csókot ajkaimra. - Mindennél jobban. - Mélyen a szemeimbe nézve, nyomatékosítja
mondanivalóját, én pedig szárnyalok a boldogságtól. Közben Elsa csacsogása
zavarja meg a pillanatot, de nem bánom. Mindig élvezet hallgatni, amit mond, és
amilyen lelkesedéssel beszél, tulajdonképpen bármiről. Még ha ezt a maga kis, bájos gyerekességével is teszi. Mindketten neki szenteljük figyelmünket, és azt
hiszem, ezek azok a pillanatok, amiket nem cserélnék el semmi pénzért sem.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: inherit;">Nem tudom, mivel
érdemeltem ki, hogy ennyire kegyes volt hozzám a sors. Hiszen visszaadta a
szerelmemet és anya lehetek azok után, hogy egy másik magzatomat elveszítettem
azon a végzetes londoni délutánon. Rengeteget hibáztam, viszont meg is fizettem
az árát minden rossz döntésnek. Most mégis azt mondom, hogy meg kellett
tapasztalnom a legrosszabbat ahhoz, hogy értékelni tudjam, mindazt a jót, amit
férjem és a gyerekek mellett tapasztalhatok meg. Még ha fájdalommal teli is
volt az út, akkor sem csinálnám másképpen. Mert a végeredmény mindenért
kárpótol. </span></span></div>
</div>
Noemi Solerhttp://www.blogger.com/profile/15617805715476325649noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3967711654273291200.post-4752693062381047462019-08-07T14:57:00.000-07:002019-08-07T14:57:30.237-07:0010. fejezet<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is tudom, mit mondhatnék most, hogy több, mint egy év után sikerült csak elővarázsolnom magamból az új részt. Nagyon sajnálom, amiért ennyit kellett erre a fejezetre várni, de sajnos az egyetemi tanulmányaim élveztek elsőbbséget az elmúlt egy évben, aminek meg is lett az eredménye,: most már én is a diplomások táborába léptem. Ez viszont az írás rovására ment, mert az elmúlt egy évben egyetlen dolgot írtam: a szakdolgozatomat. Ezen kívül másra nem volt erőm. Most viszont szeretnék visszatérni és befejezni a történetet, elvégre már csak az epilógus választ el a befejezéstől. Remélem, a friss rész elnyeri a tetszéseteket, habár tudom, hogy közel sem tökéletes, mégis elégedett vagyok vele ahhoz képest, hogy mennyire kiestem az írásból. Bízom benne, hogy ti is örömötöket lelitek az olvasásban és még ennél is jobban remélem, hogy vannak még olyan olvasók, akik kitartóan vártak a friss részre. Szeretném megköszönni az összes pipát, amit a fejezetek alá kaptam, és legfőképp a türelmeteket! Nincs is más hátra, minthogy jó olvasást kívánjak a tizedik fejezethez! Az epilógust igyekszem még ebben a hónapban hozni, de nem merek már ígérni semmit, mindenesetre igyekszem nagyon! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Noemi</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<h2>
10. A búcsú ideje</h2>
<div>
<br /></div>
<div>
<span style="text-align: justify;">"Annyira szeretlek, hogy csak azt akarom, hogy boldog légy - még ha ebben nekem nem is lesz részem."</span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="text-align: justify;">~Hosszú utazás c. film</span></div>
</div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://78.media.tumblr.com/8204ec5c84a58935b373da40e0ffd3ab/tumblr_inline_ox0qbbWwsJ1sgchcb_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="212" data-original-width="500" height="84" src="https://78.media.tumblr.com/8204ec5c84a58935b373da40e0ffd3ab/tumblr_inline_ox0qbbWwsJ1sgchcb_500.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=RE87rQkXdNw" target="_blank">Happier</a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: large;"><b>Camila Fernández</b></span><br />
<i>Madrid, 2015 május</i><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Három hónap telt el a meccs óta, és
ezalatt teljesen megváltozott minden körülöttünk. Hihetetlen most itt állni
ezen a szép, napsütéses, tavaszi napon: a közös szobánkban, mely a közös
otthonunkhoz tartozik. Miután a nőgyógyászom megerősítette a hírt, hogy
gyermeket hordok a szívem alatt, úgy döntöttünk, nincs miért tovább várnunk az
összeköltözéssel, hiába nem vált még el a csatár a feleségétől. A vajszínű
falak között, a fekete bútorokkal és a hatalmas franciaággyal felszerelt
helyiségben végre igazán otthon érzem magamat.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">A falra felfúrt tükör előtt az egész
alakom kirajzolódik, kezeim pedig akaratlanul is a hasamra tévednek, ahol egy
új élet növekszik, s ez a tudat hatalmas mosolyt varázsol az arcomra. Még nem
sok látszik a terhességemből, én mégis azt érzem, hogy teljesen megváltoztam.
Végre tudok ismét szívből mosolyogni, mert boldog vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Fernando éppen edzésen van a csapattal, én
pedig most már csak itthonról dolgozom. Az újság szerkesztőségébe csak ritkán
kell bejárnom. Amióta a szőke támadó tudomást szerzett az állapotomról, úgy
kezel, mintha porcelánból lennék, ami bármikor összetörhet. És hiába próbálom
megnyugtatni, nem engedi, hogy megerőltessem magamat, s noha ez megmelengeti a
szívemet, néha idegesít is egyben. Azonban amíg Ő mellettem van, addig ez a
legkisebb problémám, hiszen tudom, hogy csak védeni próbál.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Kilépve a szobából, végigsétálok az
emeleti folyosón, hogy aztán a lépcsőn óvatosan lépkedve, a nappaliban találjam
magamat, ahol a focista két kis csemetéje tartózkodik éppen, akik ezt a hetet
velünk töltik. Mivel Nando edzésen van, ezúttal én vigyázok rájuk, amit
szívesen, ugyanakkor kissé félve vállaltam el. Leo csendesen játszadozik a
kisautóival, amelyek szanaszét hevernek a puha, fehér szőnyegen. Vele könnyen
megtalálom a közös hangot, hiszen még nagyon kicsi és nem ért semmit a
kialakult helyzetből. Ugyanakkor Nora felhúzott lábakkal, csendesen mered maga
elé a barna kanapén. Szinte árad belőle a szomorúság, ami érthető, hiszen a
közel hatéves kislány már képes felfogni a körülötte történő dolgokat és biztos
vagyok benne, hogy megviseli a válás. Pont ugyanúgy, ahogy én is dacoltam,
mikor az én szüleim váltak el. Csak én már idősebb voltam, egy tinédzser, mikor
a szüleim úgy döntöttek, nem bírják tovább egymás mellett, így könnyebben
fogadtam el a döntésüket, még ha nekem is meg kellett vívnom a saját harcaimat
közben. Ezeket végiggondolva, hirtelen ülök le a leányzó mellé. Azt
hiszem, ideje pár szót váltanom vele, mert nem akarom, hogy tovább őrlődjön
magában. Még az is jobb, ha kiadja magából az érzelmeit, minthogy magában
tartsa azokat. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Elmondod, hogy mi a gond? - Próbálom
kedvesen megközelíteni őt, majd óvatosan simítok végig a hátán. Nora viszont
távolságtartóan reagál és megremeg az ijedtségtől, ahogy megérintem őt.
Érdeklődve figyelem őt, illetve várom a válaszát a kérdésemre. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem akarom. - Nemlegesen rázza a fejét,
én pedig mélyen belül számítok erre a reakcióra, ugyanakkor bánt, hogy nem
tudok elég közel kerülni hozzá. Hogy ennyire ellenséges velem. Valahol megértem
őt, hiszen az okot látja bennem, amiért a szülei már nem élnek együtt, mégis fáj ez nekem. Fernando mellett a gyermekei is ugyanolyan
fontosak számomra. Nem csak azért, mert édesanya leszek én is, hanem mert
tudom, hogy a focistának mennyit jelentenek ők ketten, éppen ezért én is azon
vagyok, hogy nekik a lehető legjobb legyen. - Nem vagy az anyukám! - Mérges
szavai tőrt szúrnak a szívembe, noha nem várnám el soha, hogy az anyjaként
tekintsen rám, hiszen már van anyukája. Egyszerűen csak bánt a
tehetetlenség. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Tudom, hogy nem vagyok az, és nem is
akarom átvenni a helyét. - Ideges vagyok, mégis próbálok nyugalmat erőltetni
magamra. Nagyot sóhajtva, igyekszem meggyőzni a velem szemben ülő teremtést,
hogy nincs szándékomban átvenni egy olyan szerepet, amit nem áll jogomban.
Csupán mellettük szeretnék lenni, gondoskodni róluk, amikor velünk vannak, és
szeretni őket. - Szeretnék veled beszélgetni, mint két nagylány. Mert nagylány
vagy már, ugye? - Huncutság cseng a hangomban, elvégre tudom, hogy nagyon is
pici még és törékeny, ennek ellenére reménykedem benne, hogy ha egyenrangú
félként kezelem a beszélgetésben, akkor enged egy kicsit a makacsságából. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Igen. - Bizonytalanul ad választ, én
pedig elmosolyodom egy picit, hiszen egy kicsit sikerül kizökkentenem a dühös
kislány szerepéből, ez pedig magabiztosságot ad nekem a folytatáshoz. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Én csak szeretném, ha tudnád, hogy
bennem is megbízhatsz, és számíthatsz rám. Aggódom érted, mert egy hercegnőnek
nem lenne szabad szomorúnak lennie. - Kicsit közelebb húzódom hozzá és kisebb
meglepetésre, ő nem húzódik el, sőt, még rám is emeli a tekintetét végre.
Szemeiben mérhetetlen szomorúság tükröződik. Ismét saját magamat juttatja
eszembe ez a látvány. Én is ugyanígy szenvedtem az ő helyzetében. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- A mama azt mondta, hogy ha megszületik a
baba, akkor a papa nem fog velünk foglalkozni többet, és hogy miattad hagyott
el minket. - Vegyes érzelmekkel hallgatom, ahogy egy kissé megnyílik felém.
Egyrészről örülök, hogy elérem ezt nála. Másrészről viszont dühít, amiket mond,
hiszen biztos vagyok benne, hogy nem ő találta ezeket ki, hanem a szájába
adták. Felrobbanok az idegtől, ha arra gondolok, hogy Olalla ellenem hangolja
Nora-t. Megértem, hogy nehezen dolgozza fel a válás gondolatát, mégsem a
gyereket kellene felhasználnia a szomorúsága levezetésére. Senkinek sem érdeke,
hogy leányzó háborúzások közepette nőjön fel. Ezen gondolataimat viszont
igyekszem magamban tartani. Én nem óhajtok részt venni az anyja játékaiban. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Az igaz, hogy egy kisbaba több figyelmet
igényel, de a papa nem fog elhanyagolni titeket sem, hiszen ti is ugyanúgy a
szeme fényei vagytok attól függetlenül, hogy már nem élnek együtt anyukátokkal.
- Minden egyes szót komolyan gondolok, elvégre ismerem a szőke csatárt. Sosem
hagyná el a gyermekeit. Semmi pénzért sem. És csak bízni tudok abban, hogy a
mellettem ülő lány elhiszi, amit mondok neki. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Tényleg? - Remény csillan meg a
szemeiben, ahogy felteszi nekem egyetlen rövidke kérdését. Számomra pedig megnyugvás
ezt látni, mert biztos vagyok benne, hogy ezt a reményt én hoztam vissza
számára. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Hát nem hiszel nekem? - Játékossággal
teli hangon, cinkos tekintettel nézek rá, ugyanakkor csak bizakodni tudok, hogy
nem kételkedik többé az apja feltétel nélküli szeretetében. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- De igen. - Mosoly jelenik meg Nora apró
ajkain, majd a lány úgy dönt, hogy a combjaimra hajtja a fejét, úgy dől végig a
kanapén. Apró teste még nem foglalja el az egész ülőalkalmatosságot, így
kényelmesen elférünk rajta mindketten. Én hátradőlök, hogy egy kicsit én is
megpihenhessek, ebben a helyzetben kezdem el simogatni a kislány szőkésbarna
tincseit, ami látszólag megnyugvással tölti el. Hallom, ahogy légzése
egyenletessé válik, majd nem sokkal később már a szuszogása tölti meg a szobát,
miközben Leo még mindig ugyanolyan vidámsággal játszadozik a szőnyegen.
Szeretném ezt a pillanatot megőrizni az emlékeimben, mert rég nem éreztem
ekkora nyugodtságot, mint most. És tudom, hogy sok harcot kell még megvívnom
azért, hogy elnyerjem a gyerekek szeretetét, de én nem fogom feladni, mert
tudom, hogy eljön az a nap, amikor elfogadnak engem. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Hirtelen nyitódik a bejárati ajtó, Leo
pedig mindent félrelökve, apró léptekkel szalad az apja felé, aki ledobja
edzőtáskáját a bejárati ajtó küszöbén, majd boldogan emeli fel a karjaiba
kisfiát. Pár szót vált egymással apa és fia, majd Nando minket kezd el keresni
tekintetével. Mikor meglel minket, mosolyogva mutatok rá a rajtam pihenő
lányára, elvégre most nem akarok felkelni a kanapéról, mert megzavarnám a kisangyal
álmait. A focista megértően bólint, ezt követően leteszi Leo-t a földre, hogy
aztán hozzánk is odajöjjön. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Minden rendben? - Kérdezi, miközben
odahajol hozzám egy rövid csókra, amit viszonozok is.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- A legnagyobb rendben. - Felelem
határtalanul boldogan, hiszen minden egyes perc, amit vele töltök, maga az
álom. Emellett az is felvillanyoz, hogy egy kisebb áttörést értem el a
lányánál. És habár tudom, hogy hosszú az út, de hiszek benne, hogy egy nap
minden megoldódik és egy családdá kovácsolódhatunk majd. </span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
***<br />
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhArb4NiQB6I3LTBia0YTuEf9OA1JTrRffWEyhB5B_M6QRQMBJcfPmIc9tys2E4OTYBOtskZkSf3tlaroLkT8uoKbmtCscjPKGJ1SJzR9CMGU1ZeKfRNQOUawSwlSMehsxslqFIE65H_Es/s1600/tumblr_nabifhBtXz1r1hfkfo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhArb4NiQB6I3LTBia0YTuEf9OA1JTrRffWEyhB5B_M6QRQMBJcfPmIc9tys2E4OTYBOtskZkSf3tlaroLkT8uoKbmtCscjPKGJ1SJzR9CMGU1ZeKfRNQOUawSwlSMehsxslqFIE65H_Es/s200/tumblr_nabifhBtXz1r1hfkfo1_500.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Elgondolkodva sétálok a madridi belváros
utcáin, melyek mindig lenyűgöznek engem, mígnem elérem a kívánt címet, ami egy
kávézót takar. Nem csak egy közönséges kávézó ez. Sok emléket rejteget számomra
ez a hely, amelyek még az andalúz védőhöz kapcsolódnak. Még azokból az időkből,
amikor azzal hitegettem magamat, hogy mellette boldog lehetek.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Próbálom észben tartani, hogy nem magam
miatt vagyok itt. Azért jöttem el, mert Sergio kért meg rá napokkal azután,
hogy a gyerekek hazamentek az anyukájukhoz. Félve mentem bele ebbe a
találkozóba, hiszen nem tudom, mire számíthatok a a hátvédtől, de úgy érzem,
muszáj megtennem ezt érte. Még utoljára teljesítenem kell ezt a szívességet.
Még ha fájdalmas is lesz. Hiszen nem lehet kitörölni az elmúlt éveket
nyomtalanul. Azok is hozzánk tartoznak. Örökké összekötnek minket, ha akarjuk,
ha nem. És hiába ért véget a kapcsolatunk már hónapokkal ezelőtt, akkor is
megérdemli a lezárást.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Természetesen Fernando nem volt
elragadtatva az ötlettől, mikor elmeséltem neki Sergio kérését, ugyanakkor
megértett, miután felhoztam az okaimat, amiért el akarom fogadni a találkozást,
és nem is gördített akadályt a tervem elé. Most viszont, hogy itt állok és
nemsokára újra látni fogom őt, a félelem érzése kezd úrrá lenni rajtam. Még
mindig nem felejtettem el, ahogy bánt velem a stadionban. Sosem láttam még
azelőtt ennyire durvának, már szinte félelmetesnek. Bármit képes lett volna
elpusztítani, ami az útjába kerül. Akár engem is. Reménykedem benne, hogy most már lecsillapodott a fékezhetetlen harag, ami az utóbbi időben benne tombolt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Erőt véve magamon, végül lenyomom a
kilincset az üvegajtón, majd belépek a hangulatosan berendezett helyiségbe. A
világosbarnára festett falakon különböző festmények lógnak, ezzel is emelve a
kávézót körüllengő légkört. Velem szemben találom meg a pultot, ahol több
kiszolgáló készíti el az éppen aktuális rendeléseket, majd végigtekintek a
fekete asztalokon, melyek elfoglalják a tér nagy részét a hozzájuk tartozó,
kipárnázott székekkel együtt. Nem kell sokáig kutatnom, könnyedén megtalálom a
spanyol focistát, aki ugyanilyen gyorsasággal vesz észre engem. Alig
észrevehetően mosolyodom el, ahogy végignézek rajta. Most is ugyanolyan elegáns
a fekete, koptatott farmerjában és a hozzá passzoló fehér inggel, mint mindig.
Haja ezúttal is tökéletesen áll, csuklóján pedig kedvenc, márkás órája csillog.
Bármelyik nőnek megakadna rajta a szeme. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Örülök, hogy eljöttél. - Boldogan
üdvözöl, miután odasétálok hozzá. A balhé óta nem is láttam őt, mégse vagyok
nyugodt a közelében. Idegesen igazgatom magamon a sötétkék egyrészes, ruhámat,
amit erre az alkalomra kiválasztottam. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Remélem, nem kell megbánnom. - Halkan
beszélek, miközben ő udvariasságáról tanúbizonyságot téve, kihúzza nekem a
széket, én pedig helyet foglalok és picit közelebb húzódom az asztalhoz, ahol
már két csésze gőzölgő finomság vár arra, hogy megigyuk őket. Nemsokára Sergio
is követ az asztal másik végébe. Furcsa érzéseket ébreszt bennem, hogy újra
szemtől szemben ülünk egymással ezen a helyen. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem kell. - Arcvonásaiban a bűntudat
jeleit vélem felfedezni. Hát még ő sem felejtette el, mi történt azon a
meccsen, amikor kiállították. Hogy is tehetné, hiszen a botrányért, amit
okozott, kétmeccses eltiltást kapott a helyi labdarúgó szövetségtől. - Ha nem
bánod, rendeltem már neked is, a kedvencedet. - Ez a mondata azonban felvidít,
majd letekintek az előttem lévő csészére, aminek illatát megérezve, azonnal
megismerem az általam kedvelt, vaníliás ízesítésű tejeskávét. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Köszönöm! - Kedvességét egy apró
mosollyal viszonozom, ezután viszont csend telepedik ránk, én pedig figyelmemet
elterelve, kezdem el kevergetni a forró folyadékot a csészében lévő
kiskanállal. Kissé kínos ez a némaság, ugyanakkor nem tudom, mivel oldhatnám
fel ezt. Ki nem mondott szavak lógnak a levegőben, melyek csak arra várnak,
hogy valamelyikünk robbanjon, és elinduljon a lavina a jéghegy csúcsáról, ami
mindent beterít majd. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Én csak...csak szeretnék bocsánatot
kérni. - Végül Sergio töri meg a köztünk beálló csendességet, én pedig hirtelen
kapom felé a tekintetemet. Barna szemeiben őszinteség és megbánás egyvelege
csillan meg, a szavakat ugyanakkor nehezen formálja. Ritka alkalmak egyike,
mikor a világ egyik legjobb játékosa zavarban van. Sőt, mintha szégyellné
magát. - Minősíthetetlenül viselkedtem veled a stadionban akkor. Nincs
mentségem arra, milyen durván bántam veled. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Megvolt rá az okod, még ha nem is volt
helyes, amit tettél. - Próbálom megnyugtatni őt egy kicsit, elvégre az egész
miattam történt. Nem akarom, hogy tovább eméssze magát, mert engem terhel az
igazi felelősség. - Igazából kettőnk közül én tartozom bocsánatkéréssel. A
lehető legrosszabb módon árultalak el, pedig nem érdemelted ezt tőlem. - Most
ugyanazt a nyugalmat érzem a közelében, amit egész eddigi kapcsolatunk alatt
éreztem mellette, éppen ezért elég bátorságot merítek ahhoz, hogy folytassam. Talán újra bízhatok benne és annak ellenére, ami történt, nem fog bántani.
- Sajnálom, hogy nem tudtam az a nő lenni az életedben, akit te igazán
megérdemelsz. De a szívem ellen nem tudtam már tovább harcolni. Sokat
szenvedtem miatta, de a szerelem kegyetlen, és nem mi döntjük el, hogy kibe
leszünk szerelmesek. - Amilyen nehézkesen ment neki a beszéd, amikor bocsánatot
kért tőlem, én olyan könnyedén beszélek. Minden egyes szóval, amit kimondok,
mintha mázsás súly szakadna le rólam. Megkönnyebbülök, amint a
vallomásom végére érek. Ennyivel már régóta tartozom neki. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Tudom, mit érzel. - Fájdalmat érzékelek a
mosolyán, ami egy pillanat erejéig fut végig az arcán. Elhiszem, hogy ismeri
ezt az érzést, hiszen ahogy én szenvedtem, amiért nem a szőke csatár volt
mellettem, úgy ő is boldogtalan volt, amiért képtelen volt elérni, hogy belé
legyek szerelmes. Mélyen belül szinte biztos vagyok benne, hogy tudta,
reménytelen a küzdelme, mégse adta fel, csak miután kiderült a gyengeségem és engedtem az elfojtott érzéseknek. - Én is harcoltam érted, pedig mélyen belül
tudtam, sosem fogsz úgy szeretni engem, ahogy őt szereted. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Én szeretném szépen lezárni az egészet,
hiszen nagyon sok, boldog emlék köt össze minket, amire mindig jó szívvel
gondolok majd vissza. - Mivel nem érzem, hogy bármit is hozzá tudnék fűzni
ahhoz, amit eddig elmondtam, témát váltok. Felvezetem azt, amiért igazán
jöttem. A lezárást. Szeretnék végre békében élni, erre pedig csak akkor van
lehetőség, ha a rövid történetünk a hátvéddel méltó befejezést kap. Ahol
mindketten tovább tudunk lépni. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Ebben én is egyetértek. - Ahogy az
ajkaival formálja a szavakat, olyat tesz, ami nagyon meglep. Nemes
egyszerűséggel megfogja a kezemet. Éget az érintése, éppen ezért nem is bírom
sokáig, mindössze pár másodpercig engedek neki, utána határozottan húzom el a
végtagomat. Reakcióm hatására ismét elszomorodik, ugyanakkor nem érzem magam
rosszul, amiért ezt teszem vele. Már nincs ehhez joga. Túl intim, bensőséges
számomra ez a megmozdulása, még ha tisztában is vagyok vele, hogy nem akar vele
rosszat. Csupán kedves szeretne lenni, én mégsem ezt látom. Félek, ha
viszonozom ezt a gesztust, akkor reményt adhatok neki. Nem törhetem össze ismét,
éppen ezért reményt sem kaphat többé tőlem. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Viszont a gyűrűt szeretném visszaadni,
hiszen tudom, hogy a mamádé volt. - Már szinte ki is ment a fejemből, azonban
mintegy mentőöv, úgy ver szöget bennem az ékszer képe. Sokáig kutatok a fehér
táskámban, mire megtalálom az előbb említett ezüstös gyűrűt, amit aztán az
asztalra rakok le. - És ezt egy olyan lány érdemli meg, aki tényleg szeretni
fog majd téged. Én pedig szurkolok, hogy megtaláld, hiszen tudom, milyen
szerencsés lesz az, aki kiérdemli a szívedet. - Úgy érzem, kötelességem
visszaadni a jegygyűrűt, elvégre erkölcsi értéke van a védő számára. Meg amúgy
sem érezném megfelelő döntésnek, ha megtartanám. Mert amíg nálam van az ékszer,
nem lehetek teljesen szabad. Hozzá láncolna. Nekem pedig nincs más vágyam, mint
elszakadni tőle. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Köszönöm! - Szemeiben színtiszta hálát
olvasok ki, némi csalódottsággal vegyítve. Biztos vagyok benne, hogy még nincs
túl rajtam. Ugyanakkor érzem, hogy tovább fog lépni, csak idő kérdése az egész.
Sergio túl erős ahhoz, hogy megengedje magának, hogy túl sokáig legyen padlón
egy nő miatt. - Én is remélem, hogy boldogok lesztek majd a kisbabával
együtt. - Ebben a mondatában értem meg igazán a csalódást, ami a barna
íriszekben ül ki, hiszen ő is vágyik már egy kisbabára. Ugyanakkor ő is
pontosan tudja, hogy a baba, akit a szívem alatt hordok, nem lehet az övé.
Lehetetlen, mert az utóbbi egy évben nem igazán engedtem, hogy Sergio közeledjen hozzám, mert hiába egy csodás férfi, én egyszerűen képtelen voltam
magamat nőnek érezni mellette. Lelkileg nagyon mélyen voltam az utóbbi időkben,
éppen ezért becsülöm érte, hogy mindennek ellenére kitartott mellettem és nem
keresett más nők társaságában vigaszt. </span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Remélem, hamarosan te is apa leszel
majd. - Felállok az asztaltól, induláshoz készülök, mert érzem, nincs már
maradásom. A védő is így tesz, majd egy utolsó ölelésben fonódunk össze. Miután elválunk egymástól, elköszönök tőle és a kijárat felé veszem az irányt.
Ám még mielőtt kilépnék az ajtón, még magam elé suttogok pár szót, amiben a
legjobbakat kívánom neki, aztán lenyomom az ajtó kilincsét és kilépek a
kávézóból. Végre szabadon. Magam mögött hagyva mindent, ami eddig emésztette a
lelkemet. - Minden jót, Sese!</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: right;">
<div style="text-align: right;">
<a href="https://68.media.tumblr.com/cc24fb58ad107fb66cd1dd7724f1933f/tumblr_n7npig8HYd1spvr7ro1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="264" data-original-width="500" height="105" src="https://68.media.tumblr.com/cc24fb58ad107fb66cd1dd7724f1933f/tumblr_n7npig8HYd1spvr7ro1_500.gif" width="200" /></a></div>
</div>
</div>
</div>
<i>Madrid, 2015 július</i><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Újabb egy hónap száll tova és válik eggyé
a múlttal, én pedig itt állok ezen a nyári délutánon a madridi
repülőtér bejárata előtt a szőke focistával, unokatestvéremmel, a
keresztfiammal és a kapus élettársával. Hasam már kissé gömbölyödik, de még
mindig nem észrevehető a terhességem, ha lazább ruhákban jelenek meg. Nem adom meg a sajtónak azt az örömöt, hogy megtudják az állapotomat. Még nem.
Éppen eleget cikkeznek a kölyökképű csatár válásáról és a kapcsolatunkról.
Tudom, hogy idővel elkerülhetetlen lesz, hogy kiderüljön az egész világ
számára, hogy babát várok, de még nem jött el ez a pillanat. És amíg lehet,
szeretném ezt a titkot megőrizni azoknak, akik igazán közel állnak
hozzám. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Szomorúság uralja a hangulatot, ebben az
óriási forgatagban, ami nap, mint nap körbeveszi ezt a létesítményt. Néhány
napja hivatalossá vált, ami már egy ideje a levegőben lógott, mégsem hitte
senki, hogy megtörténhet. Iker Casillas eligazol a Real Madrid csapatától.
Véleményem szerint ennek nem így kellene lennie. Dühös vagyok a madridi
csapatba, amiért hagyják, hogy a legendájuk, aki egész életét a klubnak
áldozta, ilyen körülmények között búcsúzzon el. Hisz még egy búcsúmeccset sem
rendeztek a tiszteletére. Csak egy sajtótájékoztató. Ennyire futotta a fehér
mezesek elnökétől. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Nem csak azért bánt ez a csapatváltás,
amiért így hajtják ezt végre, hanem mert ezzel arra kényszerítenek, hogy
elbúcsúzzak attól az embertől, aki a legnagyobb támaszom az életben. Már szinte
a testvérem. És hiába tudom, hogy csak a szomszédos országba költöznek, mégis
olyan, mintha most láthatnám őket utoljára. Ennek az érzésnek pedig hangot is
adok. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Mi lesz velem nélküled? - Halkan
kérdezem, miközben Iker az ölelésébe zár engem. Észrevétlenül simulok a mellkasához.
Kezei a hátamon pihennek, én pedig mérhetetlen megnyugvást érzek a karjai
között. Tudom, hogy hamarosan menniük kell, én mégis próbálom minden egyes
másodpercét kiélvezni ezeknek a pillanatoknak. Mert kitudja, mikor ölelhetem meg őt újra. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Boldog leszel nélkülem is. - Még
szorosabban húz magához, mint eddig. Tudom, hogy neki is más lesz nélkülem,
hiszen sokáig elválaszthatatlanok voltunk. De biztos vagyok benne, hogy a
szeretet, ami köztünk megvan, örökké összeköt minket. - Már nem vagy
egyedül. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Tudom, de annyira fogsz hiányozni. - Szavakkal
is kifejezem a hiányt, amit érezni fogok, miután elhagyja a spanyol fővárost. Nehezen élem meg a
búcsúzást, de próbálom nem terhelni a kapust és a családját az érzelmeimmel,
melyek elemi erővel akarnak elszabadulni, én mégis igyekszem visszafogni
őket. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Te is nekem, Kicsilány. - Halkan
suttogja a szavakat, majd még ha fájó szívvel is, de elszakadunk egymástól, hiszen hamarosan el kell indulniuk. Mialatt hozzám Sara
jön oda Martínnal a kezében, addig Iker Fernando elé lép, hogy egy kézfogással
köszönjenek el egymástól. Akaratlanul is meghallom a köztük zajló rövid
párbeszédet, ami enyhén megmosolyogtat, miközben Martín homlokára lehelek egy
apró puszit. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Vigyázz rájuk! - Iker utasításán már meg
sem lepődöm. Az ilyen cselekedetei mutatják igazán, hogy ő valóban a
testvéreként szeret. A testvérekben pedig benne van a védelmező ösztön. Azonban
tudom, hogy csak a legjobbat szeretné nekem. És ez a részemről is igaz, hiszen minden
kívánságom az, hogy találja meg a számításait a portugál forgatagban. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Ez természetes. - Nando biztosítja a
kapust, hogy nem kell aggódnia, hiszen neki is az a célja, hogy mindentől
megóvjon engem. Én is megengedek magamnak egy biztató mosolyt unokatestvérem
felé, hogy megerősítsem, nincs mitől féltenie, és ezzel látszólag meg is győzöm
őt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Miután elköszönünk tőlük, szorgosan
integetve nézzük, ahogy Iker, Sara és a kapus karjaiban ficánkoló Martín
belépnek a reptérre, maguk után húzva csomagjaikat, hogy új életet kezdjenek
Portugáliában. Ahogy figyelem a távolodó alakokat, Nando egyik karját a
derekamra fűzi és szorosabban húz magához, miközben egy apró puszit lehel a
fejem búbjára. Ezzel a gesztusával pedig eléri, hogy egy picit megnyugodjak.
Hiszen mellette vagyok. Már nem érhet semmi baj. Ideje, hogy a saját lábaimra
álljak a szőke focista oldalán. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Hogy ment a tárgyaláson? - Hirtelen
töröm meg a csendet kérdésemmel, hiszen a nagy sürgés-forgásban esélyem sem
volt megkérdezni, hogyan zajlott a délelőtti tárgyalás. Csak reménykedni
tudok, hogy jó híreket hallok majd tőle. Már csak azért is, mert tisztában vagyok vele,
mennyire nehéz időszak áll mögötte. Hiszen egy válás sosem lehet jó, vagy
egyszerű. És legfőképp, nem lehet fájdalommentes. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Hivatalosan is elváltunk. - Kimondja
azokat a szavakat, melyekre már régóta várok, ettől pedig mérhetetlen öröm
költözik a szívembe. El se hiszem, hogy végre szabad. Mennyi ideje várok
én már erre a percre. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Akkor most már tényleg csak az enyém
vagy. - Karjaimat a nyaka köré kulcsolva, szembe fordulok vele, ő pedig a
derekamra helyezi kezeit. Földöntúlian boldog vagyok, hogy most már lelkiismeret-furdalás nélkül szerethetem és csókolhatom. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Csak a tiéd. - Lassan közeledik felém,
hogy aztán szinte már az ajkaimra suttogva a szavakat, lassú, mégis
szenvedélyes csókban forrjunk össze, melynek pár másodperccel később a levegő
hiánya vet véget. Ahogy a barna szemeibe nézek, melyek szerelmesen tekintenek
vissza rám, próbálom magamba szívni minden pillanatát annak, hogy azzal a férfival
lehetek, akiért a szívem dobog. És akit már senki sem vehet el tőlem. </span></div>
</div>
Noemi Solerhttp://www.blogger.com/profile/15617805715476325649noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3967711654273291200.post-23885838695497835242018-06-13T14:13:00.000-07:002018-06-13T14:13:10.368-07:009. fejezet<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
El nem tudom mondani, hogy mennyire sajnálom, hogy ilyen hosszú ideig hanyagoltam ezt a blogot, holott már régen hoznom kellett volna a folytatást. Igazából sok minden közrejátszott ebben, írói válság, egyetem, magánélet, de nem akarok ezzel untatni senkit sem, helyette meghoztam az új részt. Ami azt illeti, most már tényleg nagyon a történet vége felé járunk, úgyhogy igyekszem gyorsan befejezni a sztorit, és csak reménykedni tudok benne, hogy van még valaki, aki várta a folytatást. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is marad más hátra, minthogy jó olvasást kívánjak az új fejezethez, illetve hogy megköszönjem az előző részhez érkezett pipákat és a végtelen türelmét annak, aki várta már ezt a részt. Remélem, a megmaradt olvasóknak elnyeri a tetszését a folytatás. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Noemi</i></div>
<br />
<h2 style="text-align: center;">
9. Vallomások</h2>
<div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
"Mindig a megfelelő pillanatban fogtad meg a kezemet, és a legtökéletesebb időpontban csókoltál meg. Mintha így közölted volna azt, amit képtelen voltál kimondani. De tudtam, hogy végül a szavak is megjönnek."<br />
<div style="text-align: right;">
~Julie Cross</div>
</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://media.giphy.com/media/piYuqXWvA6J4A/giphy.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="111" src="https://media.giphy.com/media/piYuqXWvA6J4A/giphy.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=vjI4Alon-3Q" target="_blank">Marinero</a></td></tr>
</tbody></table>
<b><span style="font-size: large;">Camila Fernández</span></b></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Madrid, 2015 február</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">A fertőtlenítő szúrós szaga kíméletlenül
csapja meg az orromat, amitől a gyomrom szinte felfordul. Óvatosan nyitom ki a
szemeimet, de még így is bántja őket a hirtelen jött fény, ezért párat pislognom
kell, mire megszokják a világosságot. Oldalra fordítva a fejemet, rögtön
szembesülök a ténnyel, hogy egy kórteremben fekszem, a karomra pillantva látom
az infúziót, amit rám kötöttek. Rosszul érzem magam a fehér falak között, de
egyben túl gyengének is ahhoz, hogy mozogni tudjak. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Fernando... - Suttogom erőtlenül, és
igazából még el sem hiszem teljesen, hogy valóban a szőke, kölyökképű csatár
áll az ágyam mellett. Boldogság tölt el, ahogy a kezeimet fogva, felém tekint
azokkal a mogyoróbarna szemeivel. Mintha csak álmodnék, olyan gyengéden néz
vissza rám. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Itt vagyok. - Halkan szólal meg, majd
odahajolva hozzám, apró puszit lehel a fejem búbjára. Egyetlen apró gesztus,
mégis a világot adja nekem ezzel. Egy olyan világot, amit nem tudok már
elképzelni nélküle. És az igazat bevallva, nem is akarok. Mert bármi is legyen
ezután, én mellette akarom leélni életem hátralévő részét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Mióta fekszem itt? - Érdeklődöm
kíváncsian, elvégre összezavar a tudat, hogy amikor utoljára magamnál voltam,
akkor még bőven sötétedett, most meg vakító fénnyel süt be a Nap a helyiségbe.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Tegnap este óta. - Válaszát hallva,
rögtön eszembe jutnak az akkori események, kezdve a meccsel, ami rosszul
végződött az ágyam mellett álló szempontjából, illetve ami veszekedéssel ért
véget köztem és az andalúz hátvéd között. Majd bevillannak a vitánk pillanatai
a csatár feleségével, így pedig már kezdem összerakni a hiányzó képkockákat.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Jól vagy? - Aggódva tekintek rá, elvégre
nem gyenge ütést kapott a feje. Csodálkozom is, hogy látszólag nincs semmi
baja, leszámítva a homlokánál található zöldes-lilás foltot, mely az andalúz védővel
való ütközés nyoma lehet.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Ezt én is kérdezhetném tőled. - Feleli
teljes nyugodtsággal, mintha nem is fejeltek volna össze a fehér mezes védővel,
holott sokkal veszélyesebbnek látszott az ütközés annál, mintsem ilyen lazán
kezelje a helyzetet.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- De én kérdeztem előbb. - Feljebb
tornázva magamat az ágyon, kissé felszisszenek a fejembe hirtelen belenyilalló
fájdalomtól. Nem hagyom, hogy elterelje magáról a szót, mert számomra igenis
fontos, mi történt vele, még ha ő nem is érzi annak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Értem nem kell aggódnod, minden rendben.
Már ki is engedtek szerencsére. - Próbál megnyugtatni, ami nehezen ugyan, de
össze is jön neki. Olyan nagy gond nem lehet, ha már itt állhat mellettem. -
Nem gondoltam volna, hogy eljössz a kórházba miattam. Azt hittem, látni sem
akarsz. - Szomorúan lehajtva fejét, kezemet továbbra sem engedi el. Nem tekint
rám, helyette az ujjaimat kezdi el gyengéden cirógatni, én pedig csendben
élvezem a tőle kapott törődést. Azt a figyelmet, melyre a szívem ezer meg ezer
éve várt már.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Ülj ide, és hallgass végig! - Végül
odébb húzódva a kórházi ágyon, megpaskolom magam mellett a helyet, ahova le is
ül aztán. Szerencséje, hogy nem mer ellenkezni velem, ezúttal nem is hagynám
neki. - Mert nem is akartalak. De amikor láttam, mi történt veled, azt hittem
ott halok meg. Egyszerűen nem maradhattam a stadionban. - Nagyot sóhajtva,
kezdek bele a vallomásomba. Ez a baleset ráébresztett arra, milyen könnyen
elveszíthetünk bármit, ami fontos nekünk, akár egy pillanat alatt is. Éppen
ezért nem engedhetem, hogy a makacsságom és a félelmeim felülkerekedjenek
rajtam. - Távol akartam magamat tartani
tőled, hogy ne eshessek kísértésbe, mert féltem. Féltem, hogy újra elhagysz
majd, ezért menekültem Sergio karjaiba. Nem akartam szenvedni. Nem akartam újra
hinni benned, mert rettegtem attól, hogy megint megsérülök. És azt már nem
bírnám ki még egyszer. - Szinte már fáj ez az őszinteség, a mélyről feltörő
érzések égetik a lelkemet, viszont meg is könnyebbülök, ahogy a szavak elhagyják
a számat. Leszakadnak rólam a láncok, melyeket az évek során magamon hordoztam.
Végre nincs mitől tartanom, nincs mit veszítenem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Nem voltam szent. Tudom, hogy
megbántottalak, nem is egyszer, de komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, hogy
vissza akarlak kapni. Tudod, mikor jöttem rá arra, hogy téged szeretlek? -
Kérdése megdöbbent, nem értem, mire akar kilyukadni ezzel, viszont
szívmelengető, hogy burkoltan, de azt mondja, engem szeret. Csakis engem, senki
mást.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Nem. - Tagadólag rázom meg a fejemet,
elvégre honnan is tudhatnám a választ. Csak reménykedtem benne, hogy nem
felejtett el engem, még ha ezt eddig nem vallottam volna be magamnak. Annál
büszkébb és sértettebb voltam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Amikor újra megláttalak az eljegyzési
ünnepségen. - Enyhén elmosolyodik, előttem pedig felrémlenek az eljegyzésem és
a találkozásunk. - Először el se akartam menni rá, de egyre erősebben kezdtem
érezni, hogy látni akarlak még egyszer. – Itt egy pillanatra elhallgat, majd
egy kis erőt gyűjt a folytatáshoz. - Még azt sem tudtam teljesen feldolgozni,
hogy lehetett volna egy kisbabánk. - Csokoládébarna szemeiben szomorúság
csillan meg, bennem pedig felszínre törnek azok az érzések, melyeket próbáltam
elnyomni magamban, amikor az elveszített babámra gondoltam. - Bár ott lettem
volna melletted, akkor nem üt el az az autó, és nem kellett volna
keresztülmenned ezen a szenvedésen. - Mélyen belül sejtettem, hogy őt is
emészti a dolog, amióta tudomást szerzett róla, és most, hogy szóba hozza, még
nagyobb fájdalom költözik a szívembe. Hiszen ha csak egy picit is, de
megismerem az ő érzéseit. Hogy őt is legalább annyira megviseli az egész, mint
engem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Kérlek. - Nehézkesen emelkedem meg, hogy
kezemet a szeplős arcára simítva, csendre intsem őt, majd visszadőlök az ágyra.
Nem akarom feltépni a múlt okozta sebeket. Most nem. Ahhoz túl szép ez a
pillanat. Még ha ez önző is, de ki akarom élvezni, hogy visszakaptam Őt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Meg tudsz nekem bocsájtani? -
Reménykedve, ugyanakkor bűntudattal telve néz rám, én pedig egy pillanatra
leblokkolok, holott tudom, hogy a válaszomra vár és belülről őrli magát.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Idő kell hozzá, de meg tudok. - Hangos
sóhaj hagyja el a számat, ahogy a kérdésére felelek. - Meg akarok gyógyulni, de
egyedül nem megy. - Bizakodva tekintek az arcára végül, amin a megkönnyebbülés
jelei mutatkoznak. Tudom, hogy ha Nando mellettem áll majd, akkor végre képes
leszek elengedni a múltat, hogy ne mérgezze tovább a mindennapjaimat.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Együtt fogjuk végigcsinálni. -
Támogatása jeléül szorítja meg jobban a kezemet, majd fölém hajolva, egy puszit
lehel a fejem búbjára. Lehunyt szemekkel, csendben, hatalmas mosollyal az
arcomon élvezem ki ezt a pillanatot, azonban rövid időn belül eszembe jut
valami, ami nem hagy nyugodni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Ollala hol van? - Félve teszem fel a
kérdésemet, hiszen fogalmam sincs, mi történt azóta, hogy elájultam, viszont
mindennek ellenére kíváncsi vagyok, mert a rossz viszony ellenére, ami a nőhöz
fűz, érdekel, mi van vele. Mégis csak én tehetek a szenvedéseiről, és ez
egyfajta együttérzést ébreszt bennem, még ha nem is viselkedtünk egymással túl
szépen.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Nem tudom, de jelenleg nem is érdekel. -
Szemei szikrákat szórnak, ahogy meghallja felesége nevét, ami még engem is megijeszt.
Valaminek történnie kellett, hogy ekkora düh tomboljon benne, mint amit a barna
íriszekben látok. - Tudom, miket vágott a fejedhez, és megmondtam neki, hogy el
akarok válni. - Amikor rákérdeztem, hogy honnan tudta meg, elmesélte, hogy az
egyik csapattársa éppen akkor érkezett meg hozzá a kórházba, amikor mi a
folyosón vitáztunk, így szemtanúja volt mindennek, amit a kétgyerekes anyuka
nekem mondott. És mindez nem maradt titokban a spanyol csatár előtt sem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Sajnálom, hogy így ért véget. - Picit
húzom csak el a számat, elvégre senkinek sem kívánom, hogy haraggal telve
vessen véget a kapcsolatának, még akkor sem, ha ez nekem kedvez a jövőre nézve.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Ugyan, hosszú ideje meg kellett volna
már ezt tennem. - Ölel magához szorosabban, s én készségesen simulok bele az
izmos karokba. Most minden olyan szép, földöntúlian tökéletes.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Jó reggelt! - Az idilli pillanatnak azonban a hangos
ajtónyitódás vet véget, egy harmadik személy jelenik meg az ajtóban. - Örülök,
hogy végre magához tért. - Egy orvos fehér köpenyben, egy papírral a kezében
lép be a terembe. A gesztusát természetesen mi is viszonozzuk egy köszönés
formájában. - Hogy érzi magát? - Érdeklődik kedvesen, miközben az ágyamhoz
sétál, hogy alaposabban szemügyre vehessen engem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Ami azt illeti, kissé émelygek, de ezen
kívül nincs semmi bajom. - Felelem gyenge hangon, elvégre a szédülés nem hagy nekem
egy perc nyugtot sem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Hamarosan az is el fog múlni, ne
aggódjon. - Megenged magának egy apró, támogató mosolyt, mialatt engem
igyekszik lenyugtatni, kevés sikerrel.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Meg tudja mondani, mitől ájulhatott el?
- Nando eddig némán ült, most azonban férfias hangja hasít bele a hirtelen
beálló csendbe. Aggódva kérdezi a negyvenes éveiben járó doktor urat.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Semmi komoly, valószínűleg a hirtelen
stressz okozhatta az eszméletvesztést, ami a hölgy állapotában nem túl jó
dolog. - Válasza az én érdeklődésemet is felkelti, azonban a mellettem ülő szőke
hajú férfi megelőz engem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Az ő állapotában? - Értetlenül kérdez
vissza az elmondottak hallatán, ami kissé megmosolyogtat. Mint egy kisgyermek,
akinek csillapíthatatlan a kíváncsisága és mindent azonnal tudni akar.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">- Javaslom, keressenek fel egy
nőgyógyászt, ugyanis a vizsgálataink alapján a kisasszony babát vár. - Az orvos
feleletét hallva, a kikívánkozó szavak a torkomon akadnak. Mindenre
számítottam, csak erre nem. Ez nem lehet igaz. Lehetetlen. Hiszen annak idején
a kórházban a vetélés után az orvos azt mondta, hogy minimális az esélye, hogy
újra teherbe eshetek.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">Fernando még vált pár szót a doktor úrral,
aki mindezek után magunkra hagy minket. Elköszönve tőle, ismét ketten
tartózkodunk a kórteremben. Az én fejemben viszont még mindig az előbb
elhangzottak játszódnak le újra és újra, miközben próbálom felfogni a
felfoghatatlant. Hogy babát várok.</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
</div>
</div>
<div style="text-align: right;">
<span style="text-align: justify;"></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="text-align: justify;"></span></div>
Noemi Solerhttp://www.blogger.com/profile/15617805715476325649noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3967711654273291200.post-14793761064206962612017-08-12T12:05:00.000-07:002017-08-26T12:03:44.252-07:008. fejezet<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom, hogy eredetileg keddre terveztem volna hozni a részt, azonban sok minden közbejött, így csúsztam pár napot, viszont most itt vagyok, és megérkeztem a folytatással, ami immár a nyolcadik fejezet. Már nem maradt olyan sok hátra a történetből, ezért igyekszem még a nyáron feltölteni azokat a részeket, amik még hátra vannak. Mindenesetre, beszéljen helyettem a folytatás.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szeretném megköszönni a pipákat, amiket visszajelzés gyanánt kaptam, és nagyon boldog vagyok az új feliratkozók miatt is. Remélem, ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket. Nem is maradt más hátra, minthogy jó olvasást kívánjak nektek! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Noemi</b></div>
<br />
<h2 style="text-align: center;">
8. Megéget a valóság</h2>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
"Akarunk dolgokat mélyen a tudatunk és az érzéseink alá rejtve. Van, amit a lelkünk akar, és az enyémnek te kellesz."</div>
<div style="text-align: right;">
~Cassandra Clare</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5Tp0c75texwWoO1c0_IhphEdGOs3BN0PhUJaxh-Un4805LWhccbuH_yAyH_NTYe87As8utw-sZ_F_hoYGobEhzs52S1p4uG8EiIyvjoUZJHsmTg4k7dQFVsZuzAzr0RiCCcPk_Tx8-EM/s1600/sernando.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5Tp0c75texwWoO1c0_IhphEdGOs3BN0PhUJaxh-Un4805LWhccbuH_yAyH_NTYe87As8utw-sZ_F_hoYGobEhzs52S1p4uG8EiIyvjoUZJHsmTg4k7dQFVsZuzAzr0RiCCcPk_Tx8-EM/s200/sernando.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=1wF1sgXqF90" target="_blank">Final masquerade</a></td></tr>
</tbody></table>
</div>
<span style="font-size: large;"><b>Sergio Ramos</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Madrid, 2015 február</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Fáradtan kocogok vissza a pálya egyik végéből a
másikba, várva arra, hogy az ellenfél kapusa kirúgja a labdát, hogy ismét
játékba kerülhessen a fehér bőr. A Santiago Bernabéu lelátói csordultig
vannak a rajongókkal, akik csak azért jöttek el ide, hogy minket lássanak a
városi rivális ellen, a madridi derbin. Hangos füttykoncert rázza fel a levegőt,
ami nem meglepő, csalódást keltően játszunk, az eredmény pedig hűen tükrözi
ezt, hiszen már kettővel vezetnek a Matracosok, és még közel sincs vége a mérkőzésnek. A legrosszabbkor jött a mélypontom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Az elmúlt egy hónapban nem találtam magamat, és ez
talán most sincs másképpen. Hálás lehetek a csapattársaimnak, akik tartották
bennem a lelket, amikor élni sem volt kedvem. Beletemetkeztem az edzésekbe,
viszont azok sem tartottak örökké, és fájdalmas volt minden egyes nap
szembesülni azzal, mennyire üres és otthontalan az a ház, amióta egyedül élek
benne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Kemény, fájdalmas leckét kaptam az élettől, elvégre
nem gondoltam volna, hogy az fog elárulni, akit a legjobban szeretek, de ez
valahol törvényszerű, vagy egyszerűen csak ilyen az én szerencsém. Vegyes
érzések keringenek bennem, az egyik felem mindennél jobban gyűlöli, a másik
felem viszont annál jobban szereti őt, még ezek után is. Pedig megcsalt,
gondolnom sem lenne szabad rá, de ebben a percben is Camila jár a fejemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Vajon mi lehet vele? Hogy van? Ő is annyira szenved,
mint amennyire én? Vagy már régen összejöttek Fernandoval és most ketten együtt
nevetnek azon, mekkora idióta voltam? Erre a gondolatra ösztönösen ökölbe
szorul a kezem, a helyzet pedig csak rosszabbodik, amint felfogom, hogy az
előbb említett szőke csatár közeledik felém a labdát vezetve maga előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Szerencsére a középpálya időben reagál erre, így
kénytelen továbbadni a játékszert, azonban továbbra is figyelnem kell rá, ezért
követem őt a kapu elé is, ahol próbálom védeni a területemet. A védelmünk
visszahúzódik, ám nem számítunk arra, hogy az ellenfél egyik játékosa egy
pontos passzal juttatja a kapunk felé a labdát. Látva Fernando reakcióját, aki
határozottan ugrik fel, hogy elfejelhesse a kerek eszközt, én is ösztönösen
rugaszkodom el a talajtól, hogy ebben megakadályozzam. Nincs az az isten, hogy hagyjam betalálni a meccsen. Azonban arra egyikünk
sem számít, hogy a bőrből készült játékszer mindkettőnk mellett egyszerre suhan
el, így elkerülhetetlenné válik az ütközés, fejeink pedig hangos csattanással
érnek össze. Leérve a földre, rögtön térdre rogyok a hirtelen rám törő
fájdalomtól, azonban én még szerencsésebben megúszom az esetet, mivel a
spanyol csatárt a földön fekve találom magam mellett, teljesen eszméletlenül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Amint észreveszi a játékvezető a problémát, azonnal
felénk szalad és behívja az orvosi stábot, ami azonban megdöbbent, hogy felém
egy piroslapot mutat fel. Egyből talpra állok, hogy számon kérhessem a bírón,
miért döntött így, azonban a csapattársak próbálnak távol tartani tőle, mielőtt
teljesen elveszíteném az irányítást magam felett. Közben az ápolók hordágyon
viszik le a csatárt, ami kissé megijeszt. A távolból még hallom, ahogy a sárga
pólós férfi teljes meggyőződéssel magyarázza valamelyik társamnak, hogy szerinte
szándékosan fejeltem le a támadót ráadásul mindezt tiszta gólhelyzetben a
tizenhatos előtt. Pedig erről szó sincsen, noha szívesen bevertem volna már a
képét, de ilyen mélyre nem süllyednék le. Végül lehajtott fejjel,
szégyenteljesen ballagok le a pályáról, elfogadva ezzel a sorsomat, amelyet a
közönség nem néz jó szemmel, és hatalmas füttykoncert közepette adják a
játékvezető tudtára az általuk érzett igazságtalanságot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Egyetlen másodperc erejéig nézek fel a különleges
vendégek részére fenntartott páholyra, ahol a volt menyasszonyom zokogva borul
Sara nyakába, aki próbálja megtartani őt. Először szomorúság fog el a
látványtól, de amint belegondolok abba, hogy ki miatt sír ennyire, minden
sajnálatom elszáll. Agyamra pillanatok alatt borul rá a vörös köd, amely nem
enged a józan, tiszta gondolatoknak, így a pályáról lefelé tartva, egyetlen
célpont fogalmazódik meg a fejemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Berontva az üveggel védett helyiségbe, mindkét lány
döbbenten fordítja felém a fejét, majd Camila észbe kapva, feldühödve támad
nekem. - Tudom, hogy szándékosan fejeltél ilyen erősen, te idióta. -
Vádaskodásai közepette érzem meg erőteljes ütéseit a mellkasomon, amit egy
rövid ideig csendben tűrök, hátha ettől lenyugszik egy kicsit. - Értem én, hogy
dühös vagy, de nem rajta kellett volna levezetned. Szánalmas, hogy ilyen mélyre
süllyedsz ahhoz, hogy fájdalmat okozz nekem. - Kiabálva ütne meg újra és újra,
ám lefogva csuklóit, bennem is elpattan valami, ami végzetes lehet mindkettőnk számára, de mindez már
régen nem érdekel. Számunkra amúgy is elveszett már minden.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Most is hozzá rohansz, igaz? - Figyelmen kívül
hagyva a sértéseit, egyetlen kérdést teszek fel neki, miközben a falhoz
szorítom őt, hogy esélye se legyen menekülni. Megdöbbenek saját magamon,
elvégre fogalmam sincs, hogy vagyok képes ilyen kegyetlenül bánni azzal a
nővel, akit az életemnél is jobban szerettem, de esélyem sincsen ezen
elgondolkozni, olyan erővel dolgozik bennem a csalódás és a harag egyvelege.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Engedj el! - Sziszegi felém mérhetetlen dühvel
azokban a barna szemekben, melyek egykor olyan kedvesen és lágyan néztek vissza
rám, majd inkább elfordítja a tekintetét rólam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Még mindig nem tudsz a szemembe nézni. Ugyanolyan
gyenge vagy mint régen. - A fájdalom, a düh, a bosszúvágy és a
büszkeség beszél belőlem, mialatt a szavakat formálom neki. Azt akarom, hogy ő
is érezze, mennyire kegyetlen, amit velem tett. Ebben a pillanatban nincs más célom, mint látni a szenvedését. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Akkor lettem volna gyenge, ha veled maradtam
volna, mikor őt szeretem. - Mondatából csak az utolsó két szó marad meg bennem,
mintha beleégetné valami az agyamba őket. Szavai a pokol legmélyebb bugyraiba
száműznek, és úgy égetnek, akár a valóság. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Engedd el, kérlek! - Sara parancsoló hangja
egyetlen pislogás erejéig zökkent ki a magabiztosságomból, azonban ez bőven
elég a sötét hajú szépségnek ahhoz, hogy kiszabadítsa magát a fogásomból, hogy
aztán minden erejével rohanni kezdjen kifelé. Nekem pedig esélyem sincs már
utána szaladni. Nem mintha lenne értelme, hiszen látni sem akar engem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- A rohadt életbe. - Csattan a hangom, miközben
visszafordulok Sara felé, aki megijed a heves reakciómtól, majd nagyot
sóhajtva, erőt gyűjt ahhoz, hogy lenyugtassa magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Fogadd el, hogy veszítettél, Sergio. - Kezét a
vállamra helyezve, reménytelenül néz végig rajtam. Holott ő volt a legnagyobb
támogatója a kapcsolatunknak, éppen ezért súlyt le a tudat, hogy már ő is
feladta. Belátta, amit egyszer nekem is be kell ismernem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- De hogyan, amikor még mindig szeretem? - Kétségbeesetten tekintek a spanyol
riporternőre, mialatt öklömmel a falba ütök egyet, nem érezve fájdalmat.
Tehetetlenségemben nem tudok már mit kezdeni magammal, ugyanakkor a kérdésemre
választ nem kapok, csak csalódott pillantásokat.</span><o:p></o:p></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<i></i><br />
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://media2.giphy.com/media/OCknWQnGkXmIo/giphy.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="122" src="https://media2.giphy.com/media/OCknWQnGkXmIo/giphy.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=EoYOCxP6yIA" target="_blank">Echo</a></td></tr>
</tbody></table>
</div>
</div>
</div>
<b><span style="font-size: large;">Camila Fernández</span></b><br />
<i>Madrid, 2015 február</i><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Könnyeimmel küszködve, vezetek egyenesen a kórház
felé, nem törődve senkivel és semmivel. Egyetlen célom van, hogy minél
gyorsabban odaérjek a kórházhoz. Mellette akarok lenni. Mert akármennyire fáj az igazság,
mindig is őt szerettem, és félek, ez soha nem fog megszűnni. Még mindig a
szemeim előtt lebeg a kép, ahogy összeesik a fejelés következtében. Fáj a
tudat, hogy mi mindennek meg kellett történnie ahhoz, hogy rájöjjek, milyen
bolond vagyok. Egy olyan dolog ellen akarok küzdeni, ami ellen nem lehet,
mert úgy is vesztesen jövök ki a harcból. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Mint az őrült, rohanok a klinika bejárata felé,
miután leparkoltam az autómmal a közeli parkolóban. Kiszállva a fehér
luxuskocsiból, a lábaim ösztönösen visznek előre, mígnem beérek az épületbe.
Utam először a recepciónál álldogáló nővérhez vezet, aki készségesen tájékoztat
engem a labdarúgó hollétéről. Megköszönve neki a segítséget, már indulok is a
második emeletre, ahol az orvosok vizsgálják már a sérülését. Azonban felérve a
lépcsőkön, egy olyan személyt pillantok meg a folyosón, akiről azt hittem, nem
fog megjelenni a kórházban. A fiatal nő nem változott túl sokat az évek alatt,
talán az arcán látszanak meg csupán az elmúlt évek nyomai.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Olalla? - Szólítom meg rettegve, egyben
bizonytalanul a barna hajú nőt, hiszen a viszonyunk sosem volt baráti. Hogy a
fenébe is lehetne, mikor mondhatni elszerettem tőle a férfit, akinek örök hűséget
fogadott. Egy időben még gyűlöltem is magam azért, amit teszek, de utólag
belegondolva, ehhez ő is kellett, elvégre ha egy férfi boldog a felesége
mellett, akkor nem keres máshol vigaszt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Már csak te hiányoztál ide. - Veti oda nekem
félvárról, ám a barna szemeiben féktelen düh lángol és biztos vagyok benne, ha
tehetné, már rég nekem ugrana, csak próbálja visszafogni magát. - Addig menj
el, amíg szépen mondom! - Enyhén fenyegető hangnemben szól hozzám, ezek után
pedig nekem se kell sok ahhoz, hogy felpaprikázzam magamat. Megértem, hogy ő is
aggódik, de senki nem adott neki hatalmat arra, hogy engem vagy bárki mást
irányítson, csak azért, mert neki ahhoz van kedve és éppen ez az újabb
szeszélye.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem fogok elmenni csak azért, mert te azt mondtad.
- Vehemensen vágok vissza a nőnek, aki akadályt jelent a boldogságom felé. Mert
elfogadnám, ha a csatár visszatalált volna hozzá, de mélyen belül érzem, hogy
ez nincs így, különben nem akart volna újra látni és nem sodródtunk volna
megint egymás karjaiba. Én próbáltam, tényleg mindent megtettem, hogy távol
tartsam magamat tőle a családja érdekében, de rá kellett döbbenjek, hogy van,
amit egyszerűen nem lehet féken tartani, hiába küzdök ellene. Mert könnyű
elhatározni magunkat, de a valóságban betartani az általunk hozott
játékszabályokat már egészen más, égetően nehéz. De érzem, hogy most jött el az
ideje, hogy önző legyek végre és harcoljak azért, akit szívből szeretek.
Feltéve, ha Ő is ezt akarja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nincs jogod itt lenni, mikor a férjem miattad
került be a kórházba, érted? - Közelebb sétálva hozzám, úgy tűnik, kezd
elpattanni nála az a bizonyos húr. Ami azt illeti, az ő helyzetében
valószínűleg én is így reagálnék, hisz kegyetlen lehet szembesülni a
"másik féllel", mégsem vagyok képes egy cseppnyi sajnálatot sem
érezni az irányába. Tisztában vagyok vele, hogy én is részese vagyok a
házasságuk bukásához, azonban neki is tükörbe kellene néznie. Ha nem láncolta
volna annyira magához a férjét, ha hagyta volna néha fellélegezni, egészen
biztosan nem jut idáig a kapcsolatuk. - Tudod, mikor pár éve elmondta, hogy
veled csalt meg, azt hittem, örökre eltűnsz az életünkből. De neked mindenhol
meg kellett jelenned. Ha nem derült volna ki az újságok által, hogy Madridban
élsz és Sergio jegyese vagy, akkor nem is igazolt volna vissza és mi sem
jöttünk volna haza. - Vágja a fejemhez a sérelmeit válogatás nélkül, amivel
eléri, hogy egyre idegesebb legyek, lassan már én sem fogom tudni irányítani a
kitörni készülő dühömet. Kezeimet tördelem az idegtől és a félelemtől, hiába igyekszem
kétségbeesetten lenyugtatni magamat. Nem akarom, hogy lássa a gyengeségemet.
Emellett az sem segít rajtam, hogy egyre jobban kezdek aggódni Fernando
egészségi állapota miatt, mert már jó ideje az orvosi szobában tartják, és még senki nem jött ki onnan, hogy legalább valamiféle információval szolgáljanak nekünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Ne csak engem hibáztass, amiért nem jó a
házasságotok! - Emelem fel a kezeimet védekezően. - Minden kapcsolat romlásához
két ember kell. - Felmutatva kezemmel a bűvös számot, tudatosítani akarom ezt a
tényt a velem szemben álló fejében is, de mintha csak a falnak beszélnék. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Amíg te nem kerültél bele az életünkbe, minden
rendben volt. - Próbálja velem elhitetni, amit ő maga szeretne igaznak
gondolni, de biztos vagyok benne, hogy már akkor is bizonytalan, amikor
elhagyják ezek a szavak a száját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Tényleg? - Hitetlenkedve kérdőjelezem meg az előbb
elhangzott mondatot. - Akkor miért nálam keresett menedéket a rosszabb meccsei
után? Miért hozzám jött, ha megnyugvásra vágyott? Miért nem hozzád? Miért
keresett meg újra, ha minden rendben van? - Bombázom a kételyeimmel, emiatt
pedig a torkán akadnak a kikívánkozó sértések, s csupán az arcán megjelenő torz
vonások engedik láttatni, mennyire rosszul esik neki szembesülni a tényekkel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Lehet, hogy sokszor ment hozzád, de mellettem te
egy senki vagy. Két gyermekének vagyok az anyja és ez örökre össze fog kötni
minket, ha tetszik, ha nem. - Nem tudom, hogy akaratlanul, vagy készakarva
teszi, de beletalál a leggyengébb pontomba, aminek köszönhetően erős remegés
fog el, illetve a kitörni készülő könnyeimet sem tudom már visszatartani. - Ő
még mindig az enyém. és az is marad, ha úgy akarom. - Sétál közelebb hozzám, s
mélyen a szemembe nézve, látszólag nagy önbizalommal, gúnyosan mosolyodik el,
miközben kedvem lenne felpofozni ezért, de erre nem marad lehetőségem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Fernando már régen nem a tiéd. - Az idegeim
hirtelen felmondják a szolgálatot. Már csak alig hallhatóan vagyok képes
megformálni az utolsó szavaimat, majd mielőtt bármit is felelhetne, forogni
kezd körülöttem a világ. Füleim kíméletlenül zúgnak, a hirtelen rám törő
szédüléstől egyre inkább kezdem elveszíteni a kapcsolatomat a külvilággal,
mígnem minden elsötétül előttem, a testem pedig hangos csapódással ér földet a
folyosó padlóján.</span></div>
</div>
Noemi Solerhttp://www.blogger.com/profile/15617805715476325649noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3967711654273291200.post-79200222139407394292017-08-01T10:45:00.000-07:002017-08-01T10:45:05.612-07:007. fejezet<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, mit mondhatnék, elvégre megint rendesen eltűntem, viszont a nyaram eddig iszonyatosan sűrű volt, amikor meg lett volna időm, jöttek a problémák és belekerültem egy mélyebb gödörbe, ami az írásra is kihatással volt. Már elindultam az úton, hogy ismét minden egyenesbe kerüljön, úgyhogy remélhetőleg most már rendszeresen fogok jelentkezni, elvégre már nincs sok hátra a történetből se, de még ráér róla később beszélni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is szaporítom tovább a szót, beszéljem helyettem a rész, ami remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, ha már ilyen sokáig kellett rá várni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szeretném megköszönni az előző részhez érkezett pipálásokat, sokat jelentettek nekem és csak reménykedni tudok benne, hogy nem vesztettétek el teljesen a türelmeteket a történettel kapcsolatban. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Noemi</i></div>
<br />
<h2 style="text-align: center;">
7. Kialszik a fény</h2>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
"Vannak, akik hálásak, ha megkínálod őket a szívük legféltettebb vágyával, másokat azonban halálra rémiszt a lehetőség. Mert általában előbb le kell mondanod a régi életedről, a régi éned egy részéről, hogy megkapd, amit szeretnél. És ehhez bátornak kell lenned, különben nem leszel képes a váltásra. Márpedig ha nem vagy képes váltani, mindössze három lehetőséged marad: utálhatod önmagadat, hogy nem vagy képes megtenni azt az aprócska lépést, utálhatod azt, aki miatt feláldozod a boldogságnak a lehetőségét, vagy utálhatod azt, aki a boldogságot kínálja, okolhatod őt, amiért nincs benned elég mersz, és elhitetheted magaddal, hogy nem is volt valóságos a lehetőség. Mert egyszerűbb mást hibáztatni, mint önmagadat."</div>
<div style="text-align: right;">
~Laurell Kaye Hamilton<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://tallypress.com/wp-content/uploads/2016/08/malaysia-florists.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="125" src="https://tallypress.com/wp-content/uploads/2016/08/malaysia-florists.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=HDn-IjrmO18" target="_blank">Me and You</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: large;"><b>Camila Fernández</b></span></div>
<div style="text-align: left;">
<i>Madrid, 2015 február</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Egy hónap telt el azóta, hogy szakítottunk az andalúz hátvéddel, én
pedig Iker házába költöztem. Próbálom rendbe hozni az életemet, ám minél jobban
próbálkozom, annál kevésbé megy. Keveset hallottam azóta a védőről. Az
unokabátyám mesélt róla, hogy nem néz ki túl jól és az edzéseken sem teljesít
az elvárt szinten. Bűntudatot ébreszt bennem a gondolat, hogy mindezen miattam
kell keresztülmennie, viszont legalább az megnyugtat egy picit, hogy a kapussal
valamelyest rendezték a viszonyukat, habár a barátságuk talán sosem lesz már a
régi. A csapat érdeke azonban ezt kívánja meg tőlük, elvégre a klub számára
fontos, hogy a játékosok összhangban legyenek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Velem nem történik semmi különleges, nagyrészt a munkába temetkezve
töltöm a mindennapokat, elzárkózva mindentől és mindenkitől, még Fernandotól
is, hiába próbál elérni szinte minden lehetséges módon. Egyedül Iker és Sara,
illetve a keresztfiam tartják bennem a lelket. Ezek miatt vagyok még életben. Mert már semmi másom nem maradt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Most is a laptopom előtt ülök a szobámban, és gépelem be éppen az egyik
madridi focista által korábban elhangzott szavakat, melyből egész kerek interjú
kezd körvonalazódni a dokumentumban, amiben a szöveget szerkesztem. Hamarosan
nagy meccs lesz a spanyol fővárosban, igazi derbi a két nagyágyú között, a
fehér mezesek és a matracosok újra egymásnak feszülnek. Már csak napok kérdése
és ismét láthatom a két focistát, akik ráadásul egymással fognak farkasszemet
nézni. És egyedül az ég tudja, mi lesz a vége ennek, de az biztos, hogy a végén
senki sem ússza meg sértetlenül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Próbálom magam erősnek mutatni és túlélni az előttem álló napokat,
azonban mindenki látja körülöttem, hogy mindez csupán egy szánalmas kísérlet
tőlem. Ráadásul az sem könnyíti meg a helyzetemet, hogy a média kiszagolta a
szakításunkat a védővel, elvégre már nem hordom a jegygyűrűmet. Nincs hozzá
bátorságom, elvégre hogy is lehetne. Szégyen lenne a részemről viselni az ezüst
ékszert, mikor megcsaltam azt, aki nekem szánta. A szakma legalja pedig azonnal
lecsap az összes pletykára, csakhogy pénzhez juthassanak. Az mát nem számít,
hogy a másik min megy keresztül. Fogalmuk sincs, hogy mekkora szenvedést
okoznak, nem ők érzik a hátukon a megvető pillantásokat, a csalódott
tekinteteket, főleg akkor, ha beindulnak és valótlan dolgokat kezdenek el
boncolgatni, és mindezt címlapon természetesen, hogy minél nagyobbat szóljon.
Hiszen csak így jönnek a mocskos bankjegyek a konyhára.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Újabb borús gondolat lepné el a tudatomat, ám a csengő hangosan adja
tudtomra, hogy látogató érkezett, így erőt véve magamon, álmosan battyogok le a
szakadt melegítőnadrágomban és a gyűrött fehér pólómban, kócos hajjal, hogy
ajtót nyissak az érkezőnek. Azonban óriási meglepetés fogad. Kinyitva az ajtót,
senki sem áll a bejáratnál. Döbbentem pillantok körbe, de nem látok egyetlen
embert sem a környéken. Ekkor azonban lefelé vándorol a tekintetem, csak ennek
köszönhetően veszem észre a lábtörlőn heverő virágcsokrot. Lehajolva érte,
meglepve veszem fel azt, majd a kezemben fogva a vörös rózsákat, valamiféle jel
után kutatok, hogy megtudjam, ki küldte nekem. Végül meg is találom, amit
keresek egy apró, vajszínű kártyában, amelyet kezembe véve, figyelmesen kezdem
el olvasni a fekete, cifra betűkkel ráírt sorokat.</span><o:p></o:p></div>
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<b>Sajnálom, hogy nem lehettem elég jó hozzád. Sosem érdemeltelek meg téged, de remélem, egyszer megbocsájtasz nekem.</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Elsőre nem is igazán értem meg a jelentését, azonban
nem kell sokat gondolkoznom, hogy rájöjjek a feladó kilétére. A szeplős,
kölyökképű, szőke hajjal keretezett arc villámcsapásként jelenik meg a
képzeletemben. Tudom, hogy Ő volt, aki küldte. Minden porcikámmal érzem. Hiszen
kitartóan keresett az elmúlt egy hónapban telefonon, de nem adtam lehetőséget
arra, hogy beszélhessen velem. Nem lehet azok után, ami kettőnk között történt,
mert a múltkor, amikor utoljára meg akartuk beszélni a dolgokat, csak még
rosszabbra fordult minden.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Pedig ránk férne, hogy végre tisztázzuk a
sérelmeket, ugyanakkor rettegek is tőle. Azok után, ahogyan megtudta az
igazságot az elvesztett magzatról, fogalmam sincs, hogyan érezheti magát.
Elvégre az ő gyermekét vártam, még ha ő nem is tudott róla, egészen mostanáig.
Biztos vagyok benne, hogy neki is fájhat valahol ez az egész, éppen ezért nem
merem felvenni vele a kapcsolatot újra. Mert ismerem annyira, hogy tudjam, most
rettentően dühös és csalódott, s még ha nem is bántana engem fizikailag, már a szavai
is elegek lennének ahhoz, hogy újabb sebeket ejtsenek a szívemen, amit már nem
bírnék ki élve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Beleszagolva a rózsákba, egy pillanatra lehunyom a
szemeimet, arcomra pedig keserédes mosoly költözik. Mintha itt lenne velem Ő
is. Egyetlen másodperc erejéig játszik velem csúnya játékot a képzeletem, ahogy
végigszánt bennem a remény arra, hogy még érez irántam esetleg valamit. Hogy
még van esélyünk. Azonban hamar felébredek és rájövök, hogy ez képtelenség. Nem
lehetünk már olyan boldogok, mint régen, elvégre ő nem lenne képes elhagyni
családját, bennem pedig örökre nyoma maradna a bűntudatnak, amiért szenvedésbe
taszítottam az andalúz hátvédet. Ráadásul mindketten olyan méretű fájdalmat
cipelünk magunkkal, amit nem viselne el a kapcsolatunk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Emiatt döntök úgy, hogy becsukva magam után az
ajtót, visszatérek a hálószobába, ahol keresek egy vázát, amit megtöltök a
fürdőszobából hozott vízzel, majd gondosan odafigyelve, elhelyezem benne a
csokrot. Visszaülök a laptopom elé az ágyra, s próbálok úgy tenni, mintha ez
meg sem történt volna, habár a virágok most is rá emlékeztetnek. Azonban így
könnyebb lesz mindannyiunknak. Számomra amúgy sem maradt már remény. Minden
fény kialudt, ami kivezethetne ebből a végeláthatatlannak tűnő, sötét
alagútból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div style="text-align: right;">
<div style="text-align: right;">
<a href="https://secure.static.tumblr.com/4512ca9519f20b308d9ad086a12a5392/k9flmlb/Wi9om01j0/tumblr_static_tumblr_static_86c4yqep764o8ssswowwo4040_640.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="111" src="https://secure.static.tumblr.com/4512ca9519f20b308d9ad086a12a5392/k9flmlb/Wi9om01j0/tumblr_static_tumblr_static_86c4yqep764o8ssswowwo4040_640.png" width="200" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<b><span style="font-size: large;">Fernando Torres</span></b></div>
<div style="text-align: left;">
<i>Madrid, 2015 február</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Megkönnyebbülten veszem tudomásul, hogy éppen most
ér véget az edzésünk. Fáradtan, egyben csalódottan sétálok le a pályáról, mert
hiába érzem úgy, hogy kiadtam magamból mindent, egyszerűen ez is kevés. Lehet,
hogy fizikailag a pályán vagyok, azonban mintha fejben nem tudnék kellőképpen
koncentrálni. Ma ráadásul még el is késtem az edzésről, ami miatt természetesen
megkaptam a büntető futásomat, de ez sem hatott meg igazán. Sokkal rosszabbul
esik, hogy a virágok sem hoztak enyhülést a barna hajú szépségben, aki egyre
többet és többet jár a fejemben. Bármit teszek, a mosolya, a nevetése, a
tekintete tölti ki minden gondolatom. Ez pedig rányomja a bélyegét a
teljesítményemre is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Fernando. - Szólít meg egy ismerős hang a hátam
mögül, ami kicsit felébreszt ebből a letargikus állapotból. - Beszélhetnénk? -
Jelenik meg mellettem a csapat kapitánya, egyben csapattársam is. Gabi
Fernández azok közé tartozik, akikkel együtt játszottam fiatalon, ennek
köszönhetően hamar megtaláltuk a közös hangot és barátokká váltunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Persze. - Bólintok beleegyezően, habár a hátam
közepére nem kívánom jelenleg ezt a beszélgetést. Nincs semmi bajom a mellettem
haladóval, régóta ismerjük már egymást, azonban nem vágyom másra, minthogy
minél hamarabb elmehessek innen és láthassam a gyerekeimet. Most csak ők
képesek elfeledtetni velem a gondjaimat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Észrevettem, hogy az utóbbi hetekben mintha nem
lenne valami rendben veled. - Úgy néz rám, mintha mindent pontosan tudna róla,
ami kissé idegesít. Nem szeretem, ha valaki a fejembe akar látni, főleg most
nem. Mert még én sem tudom feldolgozni azokat az érzéseket, melyek az utóbbi
időben bennem kavarognak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Miből gondolod? - Teszem fel a kérdést érdeklődve.
Valóban kíváncsi vagyok a válaszára, ami nem is várat magára sokat, mialatt
felsétálva a székekkel kirakott nézőtérre, ott találjuk meg a helyet, ahol
folytathatjuk a társalgást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Látlak a pályán, de mintha nem is lennél köztünk.
- Hittem benne, hogy a többiek nem vesznek észre semmit a zavartságomból, ám rá
kell ébrednem arra, hogy ők sem hülyék. Ahogy én is felfigyelek a körülöttem
lévők gondterhelt vonásaira, úgy ők is felfedezik ezúttal az enyéimet. Ezért
olyan a csapat, mintha a második otthonom lenne. Már ők is a családom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Ami azt illeti, valóban nincs. - Sóhajtok fel
halkan, miközben igyekszem összeszedni magamat annyira, hogy nyugodt tudjak
maradni a továbbiakban. Könnyedén eléri, hogy feladjam a titkolózást, ami
előtte értelmetlennek is tűnik, hiszen a középpályás azon kevesek közé
tartozik, akikben megbízom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Megértem, hogy új a csapat meg minden... - Kezd
bele óvatosan, ám belevágva a szavába, esélyt sem adok neki, hogy tovább
folytassa a mondanivalóját. Nem is értem, hogy gondolhatja, hogy velük van
problémám, elvégre most érzem csak igazán, hogy jó helyen vagyok. Hogy
hazatértem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem ez a baj. - Mosolyodom el keserédesen, ahogy
eszembe jut a leányzó, majd összeszedve minden bátorságom, mesélni kezdek.
Valakinek ki kell mondanom, különben teljesen megőrülök.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Magamat is meglepve, szinte ömlenek belőlem a
szavak, melyekkel bevallom, hogyan játszottam Camila érzelmeivel, miközben a
családom otthon várt engem, csak azért, mert össze voltam zavarodva. Ahogy
gödörbe került a karrierem, miután eligazoltam a Liverpooltól, úgy követte a
magánéletem is ezt az utat lefelé a lejtőn, mígnem már nem volt visszaút. Aztán
belépett az életembe Ő. Senkit sem akartam megbántani, csak élveztem, hogy nem
voltak következmények, amíg ki nem derült minden, nekem pedig választanom
kellett. A feleségem és a gyerekeim mellett döntöttem, de akkor még nem is
sejtettem, hogy a barna hajú szépség is gyermeket várt tőlem. Megrendít a
tudat, hogy elvetélt, és hogy közvetve ugyan, de én is részese voltam
mindannak, ami hozzájárult a baba elvesztéséhez. Ha akkor nem hagytam volna el
őt, az a kisgyerek minden bizonnyal megszületett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Emlékek sokasága köszön vissza a tudatomban, ahogy
haladok tovább a történetünk mesélésében. Többek között az első találkozunk,
ami egy interjú során esett meg a londoni kék mezeseknél. Mosolyogva gondolok
vissza arra az esetlenségre, amikor belépett a szobába. Még a diktafont is
kiejtette a kezéből, annyira izgult. Érthető, hiszen az volt az első interjúja,
amit élesben kellett elkészítenie még friss diplomás gyakornokként.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Már akkor megfogott benne valami, ami azóta sem
ereszt el. Mintha egy láthatatlan szál mindig is hozzá kötött volna, csak eddig
nem akartam észrevenni. Féltem, hogy elveszíthetem a gyerekek szeretetét, ha
szétszakítom a családot. Ezért nem mertem lépni, egészen mostanáig. Ha tudtam
volna a babáról, akit a szíve alatt hordott, egészen biztosan másképpen
döntöttem volna. Sosem fogom tudni magamnak megbocsátani ezt a végzetes hibát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Érted már,
mi a baj? - Meglepve néz végig rajtam a középpályás csapattársam. Érthető,
hiszen nem jellemző rám, hogy ilyen részletességgel beszéljek arról a dologról,
amit talán a legjobban védek a világon, a magánéletemről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Azt hiszem.
- Zavartan kezdi el masszírozni a tarkóját. Biztos vagyok benne, hogy nem
számított arra, hogy ilyen dolgok állnak az ingadozó teljesítményem
hátterében. - És mit akarsz most tenni? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem tudom. - Csalódottan rázom meg a fejemet,
elvégre könnyű lenne küzdeni érte, ha tudnám, hogy van remény, azonban a
virágok sem váltottak ki nála látszólag semmilyen reakciót, így fogalmam sincs,
mit kellene tennem a továbbiakban. Pillanatnyi tanácstalanságomból a mellettem
ülő azonban könnyedén szakít ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Szereted őt? - Kérdése nem kicsit döbbent meg.
Először válaszolni sem tudok. Az egyetlen szó, ami kikívánkozik belőlem, a
torkomon akad, miközben Gabi sürgetően figyel engem, várva a válaszra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Igen. - Kisebb habozás után végül erőt vesz rajtam
az őszinteség és kimondva azt az egyetlen szót, amire mindketten vártunk, valamiféle furcsa megkönnyebbülés vonul
végig az egész lényemen. Mintha leszakítottam volna azokat a mázsás láncokat,
amelyek eddig a földhöz láncoltak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Akkor pontosan tudod, mit kell tenned. - Sejtelmes
mosollyal az arcán paskolja meg a hátamat, majd felállva a székről, ahol eddig
ült, egyedül hagy a gondolataimmal. Talán igaza van, és tényleg tudom, mit
kellene tennem, azonban az már más kérdés, hogy lesz-e hozzá elég bátorságom,
hogy cselekedjek is, mielőtt túl késő lenne és végleg elveszíteném őt.</span><o:p></o:p></div>
</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="http://68.media.tumblr.com/646349d1ee048abec3859ee563c224bb/tumblr_inline_mgsxjrB15N1rt2432.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="281" data-original-width="500" height="111" src="https://68.media.tumblr.com/646349d1ee048abec3859ee563c224bb/tumblr_inline_mgsxjrB15N1rt2432.gif" width="200" /></a><span style="font-size: large;"><b>Camila Fernández</b></span><br />
<i>Madrid, 2015 február</i><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Begépelve az utolsó sorokat a cikkhez, elégedetten
mentem el a dokumentumot a gépemen, majd lecsukva a laptopomat, fáradt sóhaj
szakad ki belőlem, amint végigdőlök a puha ágyon. Kilátástalanul bámulom a
fehér plafont, ami a szoba félhomályában is tekintélyt parancsol magának,
elvégre csupán egyetlen éjjeli lámpa ad némi fényt a helyiségnek. Annyira
gyorsan telik az idő, hogy észre sem vettem, és már besötétedett. A napok is
mintha csak összefolynának, lassan már követni sem tudom őket. Pillanatról
pillanatra élek jelenleg, hiszen fogalmam sincsen, mihez kezdhetnék a jövőben.
Pedig lassan el kell gondolkoznom ezen is, elvégre nem élhetek életem végéig az
unokabátyámék nyakán. Talán az lenne a legjobb, ha elmennék messzire, ahol
tiszta lappal kezdhetnék újra mindent. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Bejöhetek? - Gondolatomból Sara hangja térit
vissza a valóságba, így ülő helyzetbe tornázva magam, elmosolyodom, ahogy
megpillantom a mindig elegáns nőt a félig nyitott ajtónál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Persze. - Bólintok beleegyezően. - Ülj csak le
nyugodtan! - Majd hellyel kínálva őt, kíváncsian figyelem őt, amint leül az
ágyam szélére. Megigazítva fehér blúzát, kecsesen kihúzva magát, kíváncsian mér
végig engem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Hogy vagy? - Érdeklődik kedvesen, ami nem lepne
meg, ám az utóbbi hetekben megromlott a viszonyunk. Nem titok ugyanis, hogy
Sara mindig is Sergio mellett állt. Szerinte sokkal jobb helyem lenne a hátvéd
mellett, aki biztonságot nyújtott nekem eddig is. De mi van akkor, ha nekem
több kell, mint a biztonság?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Miután kiderült a hűtlenségem, ki is fejezte, mennyire
csalódott bennem. Persze, már átbeszéltük ezt egymás között, azonban sosem lesz
már ugyanolyan a barátságunk, mint régen. Vagyis addig egészen biztosan nem,
amíg el nem rendezem a sorainkat a védővel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Megvagyok. - Rántom meg a vállaimat látszólag nem
törődöm módon, azonban ez csupán annak szól, hogy tényleg nincs mit mondanom
neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Még mindig őrlődsz? - Fürkésző tekintettel kérdez
végül rá arra, ami valójában érdekli őt. Sejtettem, hogy komolyabb oka is van
annak, hogy érdeklődjön felőlem. Remélem, nem arra megy ki megint a játék, hogy
meggyőzzön arról, hogy próbáljak meg beszélni Sergio-val. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Valami olyasmi. - Felelem bizonytalanul, miközben
enyhén elhúzom a számat. - Habár nem tudom, miért, hiszen Sergio-t már így is
elveszítettem. - Közlöm vele a tényt, ami teljesen egyértelmű. Ha a bizalom elveszik egy kapcsolatban, akkor tehet bármit az ember, a vége úgy is fájdalmas lesz mindkét fél számára. És nálunk feltétlen bizalomról már szó sem eshet. Még ha folytatnánk is együtt, mindig ott lebegne közöttünk a múlt, amit ha akarnék, sem tudnék már megváltoztatni. És lehet, már nem is akarnék változtatni rajta. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Pedig hidd el, ennek ellenére is szeret téged, és
szerintem idővel meg is tudna bocsátani neked. - Kezd bele megint a meggyőzésbe, amivel csupán egy reménytelen sóhajt vált ki belőlem. Értem én, hogy jót akar nekem, de nem kell minden áron. - Csak tedd fel magadnak a
kérdést! - Bal kezét a vállamra csúsztatja, aminek köszönhetően feleszmélek az előbbi gondolatmenetekből. - Kinek mondanád azt, hogy "hiányozni fogsz" és kinek azt,
hogy "kérlek, ne menj el"? - Kérdezi tőlem mindent tudóan és be kell látnom, hogy jelenleg nem tudnék megfelelően válaszolni. - Ha erre tudod a választ, akkor talán
helyes döntést fogsz hozni, de gondold át, mert már nem csak rólad van szó. Már két másik ember sorsa is a te kezedben van. - Szerencsére ezután hamar elterelődik a téma, mert Martin törpe lépteivel totyog befelé az anyukájához, aki készségesen veszi őt a karjaiba. Keresztfiam persze azonnal levesz a lábunkról mindkettőnket hangos, néhol nehézkesen érthető csacsogásával, így rövid időre megfeledkezhetek minden gondról. Azonban tudat alatt a mellettem ülő nő utolsó kérdése kíméletlenül visszhangzik a fejemben. </span></div>
</div>
</div>
</div>
Noemi Solerhttp://www.blogger.com/profile/15617805715476325649noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3967711654273291200.post-44884565671720354802017-05-26T06:12:00.000-07:002018-06-13T13:39:10.004-07:006. fejezet<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Megint elnézést kell kérnem, amiért ennyi kihagyás után hozom a következő részt, azonban a szorgalmi időszak utolsó hete mindig kikészít, a vizsgaidőszak is most kezdődött el és sajnos jelenleg a tanulás élvezi az elsőbbséget, ráadásul egy darabig még laptopom sem volt. Ennek ellenére most mégis elkészültem a legújabb fejezettel. Nagyon szeretném megköszönni azoknak, akik pipálnak a részek alá, jól esik, hogy ilyen formában is kapok véleményt. Illetve külön hálás vagyok Viviannak, aki a tegnapi kis mélypontomból talpra tudott állítani, és ezt elég, ha csak mi értjük. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Szeretnék kellemes hétvégét, illetve jó olvasást kívánni a részhez minden egyes olvasómnak! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Noemi</i></div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<h2 style="text-align: center;">
6. Pusztító tűz</h2>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
"A hűség a legszebb emberi tulajdonság, és néha a legfájdalmasabb is. Mert ahhoz, hogy valakihez hű légy, a másikhoz hűtlennek kell lenni. Valakit el kell árulni." </div>
<div style="text-align: right;">
~Müller Péter</div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFHkv-nOGqnDvDxQsq1t9JsQdflMJVptfMWQmb1A5Pmy8PEsg5q6b2AWgWLybiFZ067m5U3Fr9BkpVWdrnlab4CEgbLCpF0FzqaBtNSMViQAJ4oGrST0Igf7Y3bMlHW24ygkrValpxfdFB/s320/tumblr_n6ka3zl2oB1t0z40ro1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="98" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFHkv-nOGqnDvDxQsq1t9JsQdflMJVptfMWQmb1A5Pmy8PEsg5q6b2AWgWLybiFZ067m5U3Fr9BkpVWdrnlab4CEgbLCpF0FzqaBtNSMViQAJ4oGrST0Igf7Y3bMlHW24ygkrValpxfdFB/s200/tumblr_n6ka3zl2oB1t0z40ro1_500.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=dxytyRy-O1k" target="_blank">Burn it down</a></td></tr>
</tbody></table>
<b><span style="font-size: large;">Camila Fernández</span></b><br />
<i>Madrid, 2015 január</i><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Könnyeim alábbhagytak egy gyors zuhanyzás után,
mégis nyugtalanul üldögélek az unokatestvérem házában. A világos
falak kíméletlenül zárnak körbe a nappaliban, melynek ízléses berendezése hűen
tükrözi Sara stílusát. A sötétbarna kanapén ülve, szemlélődöm körbe az
ülőgarnitúrához hasonló színű bútorokkal berendezett helyiségben. Tekintetem a
kanapé előtt fekvő üvegasztalra irányul, ahol megannyi kép sorakozik fel,
amelyeken Iker, Sara és Martin szerepelnek. Milyen tökéletesek együtt.
Egyszerre fog el az öröm, és a szomorúság, amiért nekem nem lehet ilyenben
részem. És még azt a keveset is elveszíthetem, amim most van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Szóltam neki, hogy itt vagy, azt mondta, nemsokára
itt lesz érted. - Egyetlen unokabátyám éppen most tér vissza a konyhából, ahol
eddig telefonált, ezzel kizökkentve a letargikus állapotból, amibe belesodrom
magam minden újabb gondolattal. Leülve mellém, tekintetem rögtön felé
irányul. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Köszönöm! - Mosolyodom el keserédesen, elvégre
fogalmam sincs, milyen lesz újra látni a vőlegényemet, mindezek után. Képes
leszek-e egyáltalán a szemébe nézni? El tudom-e játszani a hűséges
menyasszonyt? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem értelek. - Csalódottan ingatja a fejét, a
barna szemeiben azonban többet látok ennél: csalódottságot némi megvetéssel
vegyülve. Összeszorul a szívem, tudva, hogy megint csalódnia kellett bennem. Hazudnia kellett, különben azonnal lebuktam volna, elvégre nem otthon töltöttem az estét, és az egyetlen értelmes magyarázat, amit a védőnek lehetett adni, az az volt, hogy Ikernél aludtam. Egyetlen éjszaka alatt leromboltam mindazt, amit évek gondos munkájával
építettem fel. - Úgy látszik, nem volt elég a szenvedés, amin eddig
mentél keresztül, miatta. - Éllel a hangjában veti a szememre, hogy ismét
hibáztam és bedőltem neki. Mind a ketten pontosan tudjuk, hogy újfent rajtam
fog csattanni az ostor. Ő nem fog megérezni minden bizonnyal semmit sem ebből
az egész helyzetből, én viszont annál inkább. Megint én húzom majd a rövidebbet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Össze vagyok zavarodva. - Arcomat a kezeimbe
temetem, miközben a sötét tincsek lágyan omlanak előre, ezzel eltakarva,
mekkora káosz uralkodik most bennem. Nagyot sóhajtva, próbálok erőt meríteni,
nehogy elsírjam magam, ám néhány kósza könnycsepp makacsul folyik végig a
bőrömön. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nyugodj meg! - Simít végig többször egymás után a
hátamon, ami nyugtatólag hat rám. - Ha Sergio észreveszi, hogy zaklatott vagy,
ki fogja deríteni az igazságot. - Próbál jobb belátásra bírni, több-kevesebb
sikerrel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- De nem tudok ezek után a szemébe nézni. -
Indulattól fűtve cseng a hangom, viszont kétségbeesett tekintetemmel némán
kiáltok a segítségéért. Szükségem van rá mindennél jobban. Csak a kapus képes
arra, hogy megoldást találjon. Kisgyerekként is mindig ő mentett ki a bajból.
Azóta felnőttünk mind a ketten, ám a helyzet nem változott. Ezért is szeretem
őt úgy, mint a bátyámat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Gondoltál volna erre akkor, amikor lefeküdtél
Fernandoval. - Rivall rám idegesen és teljesen jogosan. Már éppen válaszolnék,
ám egy kulcscsomó csattanása a földön mindkettőnket megrémiszt. A szívem kihagy
egy ütemet és biztos vagyok benne, hogy hasonlókon megy keresztül a mellettem
ülő is. A hang irányába fordulva, szembesülünk a rideg, kegyetlen valósággal,
mely szerint Sergio áll az ajtóban, teljes életnagyságban. És felteszem az
életemet rá, hogy mindent hallott. Elég csak rá nézni. Vonásaira a megdöbbenés kíméletlenül ül ki, ugyanakkor a sötét íriszekben feltűnik a fájdalom is. Mint egy frissen megsebzett vad, áll ott az ajtóban, erőt gyűjtve az életben maradáshoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Ugye ez nem igaz? - A falnak támaszkodva, megrökönyödve néz végig rajtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Sergio, én... - Mindent elsöprő gyorsasággal pattanok fel a kanapéról, szinte futva teszem meg a lépéseket, melyek elválasztanak a közeléből. Nem tudom, honnan van még bátorságom elé állni, de már pusztán néhány centiméter választ el minket egymástól. Minden porcikám remeg a félelemtől. Nem vagyok még felkészülve erre a beszélgetésre. Nem most kéne megtörténnie, de a sors ezúttal sem hallgatott meg. - Én megmagyarázom... - Cérnavékony hangon szólalok meg ismét, ám nem állom a pillantásait, amik égetik a lelkemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Miért? - Halkan kérdezi meg az első dolgot, ami az eszébe, ám érzem, ez még csupán a kezdet és a bomba nemsokára robbanni fog. - Azt kérdeztem, miért? - Erélyesebb hangnemet felvéve, a karom után nyúl, amit erőteljesen szorít meg, ennek köszönhetően halk szisszenés hagyja el ajkaimat. Hihetetlen számomra, hogy az a férfi, aki az életét adta volna értem, most ilyen kegyetlenül bánik velem, és mindez az én hibám, csakis az enyém. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Én..én... - Testem a zokogástól rázkódik, ami miatt csupán összefüggéstelen hebegés-habogásra futja tőlem. Képtelen lennék neki megmondani a választ, mert hiába voltak problémáink, nem ezt a megoldást kellett volna választanom. Ezért a meggondolatlanságért viszont fizetni fogok, méghozzá hatalmas árral. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Azt hittem, hogy te más vagy, de rosszabb vagy az
összes ribancnál. - Lökve egyet rajtam, elenged, én pedig néhány lépést hátrálok a lendülettől, amivel kimozdított az egyensúlyomból, és csak a szerencsének köszönhetem, hogy nem estem el. Habár azt is megérdemelném ezek után. - Egyszer lépek ki a házból, máris szétteszed neki a lábad,
te olcsó kurva. - Mint egy véres rongyon, úgy néz végig rajtam, ami gyűlöletet ébreszt bennem, végtelenül gyűlölöm magamat. - Felfordul a gyomrom tőled, hallod? - Kiabál velem, én viszont egy helyben állva, mozdulatlanul hallgatom a mocskomat, amit a fejemhez vág, és amit már sosem fogok tudni lemosni magamról. - Nézz a szemembe, ha már
egyszer lefeküdtél vele! - Provokálni akar, ám ez sem jut el hozzám és célt sem ér vele azon kívül, hogy eléri a figyelmemet, a tekintete belefúródik az enyémbe. - Legalább a gyűrű rajtad volt, amikor alatta
nyögtél? - Egyetlen sós cseppet enged végigfutni a meggyötört vonásain, hogy aztán agresszíven letörölve azt, leplezze, mennyire könnyedén összetörtem őt, elvégre a vörös, szenvedéstől csillogó szemei mindent elárulnak, ha akarja, ha nem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Menj fel a szobába! - Iker amint magához tér a veszekedésünk okozta sokkból, cselekvésre szánja el magát, és elém állva, védeni akar a csapattársától, holott egyáltalán nem érdemlem meg. Utasítását figyelmen kívül hagyva, még mindig egy helyben állok. - Menj már! - Rivall rám erőteljesen, aminek köszönhetően eléri a várt hatást és elindulok felfelé a lépcsőn, hátat fordítva annak a férfinak, akihez majdnem hozzámentem volna. Akinek hálával tartozom, mégis becsaptam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Bár ne fájna ennyire, de még gyűlölni se tudlak. - Szavaival azonnal hat rám, így megtorpanva, visszapillantok a védőre, aki még mindig ugyanott áll, mint eddig. Őszintesége kegyetlenül csap arcon, mint egy óriási pofon, amit az ember az élettől kap. Kezem elfehéredik, ahogy a kovácsoltvas korlátot szorítom, és nem sok hiányzik ahhoz, hogy összeessek itt helyben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Sergio, kérlek... - Kapus csapattársa igyekszik őt meggyőzni, hogy nem most van itt az ideje annak, hogy megbeszéljük a dolgokat, ám ismerve a makacsságát, úgysem hagyja annyiban a helyzetet, amíg ránk nem zúdítja minden haragját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Fogd be a pofád! - Ordítva utasítja csendre azt az embert, akit a legjobb barátjának tart, ami megijeszt. Sosem láttam még őket veszekedni, a barátságuk is köztudott tény volt minden futballkedvelő ember számára, most mégis egymás ellen kell szót emelniük. Miattam. - Te is ugyanúgy elárultál
engem. - Iker méltóságteljesen tűri a hozzá intézett mondatot, hiszen mi mást is tehetne, tartania kell a hátát, mert már így is bőven elég csorba keletkezett általam az ő becsületén is. - Habár mit is várhattam volna, hisz egy vérből valóak vagytok. - Veti oda mindkettőnknek címezve a sértést, hogy aztán feldühödve viharozzon ki a házunkból, teljes erőből bevágva a bejárati ajtót. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
Én pedig abban a pillanatban török össze véglegesen. Könnyeim ellentmondást nem tűrően indulnak meg szemeim sarkából, nekem pedig nem marad erőm ahhoz sem, hogy megtartsam magamat, nemhogy még elfojtsam a kitörő zokogásomat. Leülve a lépcső egyik fokán, reménytelenül tekintek bele a nagyvilágba. Hamarosan az unokatesóm is csatlakozik hozzám. Magához ölelve, szótlanul próbál nyugalmat nyújtani számomra. De hogy lehetnék nyugodt, mikor egy pusztító tűz erejével égettem porig mindent, ami az életemben egykor biztos pontot jelentett? </div>
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
</div>
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://68.media.tumblr.com/e5ed5863fa9d9002f574910d7a557e7b/tumblr_inline_o5bvnbaALk1s3a3r2_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="143" src="https://68.media.tumblr.com/e5ed5863fa9d9002f574910d7a557e7b/tumblr_inline_o5bvnbaALk1s3a3r2_500.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=yy5nkChQ2E0" target="_blank">See no more</a></td></tr>
</tbody></table>
<b><span style="font-size: large;">Sergio Ramos</span></b><br />
<i>Madrid, 2015 január</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">A spanyol főváros egyik legeldugottabb kocsmájában
kötök ki hosszas autózás után. Nem találom más módját annak, hogy felejteni
tudjak, még akkor sem, ha tisztában vagyok vele, hogy nem szabadna itt lennem.
Jelen pillanatban ez mégsem érdekel, ahogy az előttünk álló meccsek, az
edzések. Semmi nem számít.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Még egy kört, legyen szíves. - Nehézségek árán
sikerül csak kimondani a szavakat, amelyek újabb pohár alkoholos ital után
kiáltanak. A húszas éveiben járó, fekete hajú, barna szemű, teltebb alakú,
kitetovált pultos csaj pedig készségesen segít nekem abban, hogy minél
mélyebbre süllyesszem magam abban a szakadékban, ahova a menyasszonyom lökött
bele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem lesz ez egy kicsit sok? - Kíváncsiskodik
aggódóan, mintha tényleg érdekelné, hogy milyen állapotban vagyok, de tisztában
vagyok vele, hogy az ilyen nőknek mindig van valami hátsó szándékuk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Semmi közöd hozzá. - Éppen ezért válaszolok neki
kimérten, hogy még véletlenül se próbálkozzon újra. Elterelve a figyelmemet,
körbenézek a már jól ismert helyiségben, amit a cigaretta füstje borít be,
keveredve a különböző alkoholos tartalmú italok aromájával. Latinos zene szól,
illetve hallom a halkan duruzsoló embereket, akik az asztaloknál beszélgetnek
kedélyesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- </i>Csak nem tudom megérteni, hogy egy
ilyen pasi, mint te, mit keres itt egyedül és búslakodva. - A negédes mosoly és
a ravaszan csillogó sötét szemek, melyek az arcát díszítik, nem váltanak ki
mást belőlem, mint közönyt és érdektelenséget. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem a te dolgod. - Lehúzva a pohár whisky-t,
hangos csattanással teszem le a poharat a pultra, de szerencsére az nem törik
darabokra, habár azt sem bánnám most. Az a pohár pont úgy törne össze, ahogy én
törtem darabokra, mikor meghallottam a szavakat a kapus szájából. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Tudod Szépfiú, folytathatnánk nálad is ezt a
beszélgetést munka után. - Ajánlja fel magát, és biztos vagyok benne, hogy
készségesen állna a rendelkezésemre, ha arról lenne szó, de jelen pillanatban
gyomorforgatónak találom az ajánlatát. Mert bármi is történt, nem tudnék más
nőre nézni Camila mellett. Még így sem, hogy elárult. Pedig ő volt az a nő,
akinek én is hűséget esküdtem, aki miatt kész voltam megváltozni és hátrahagyni
a nőcsábász múltamat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Inkább kopj le, amíg szépen mondom! - Szólal meg
hátulról egy ismerős és mély hang, melynek hatására a fiatal lány szúrós
tekintettel néz végig a mögöttem lévőn, de végül mégis odébbáll. Az illető felé
fordulva, a portugál csapattársamat pillantom meg. - Elég nyomós indoknak
kellett lennie, amiért így kiütötted magad. - Cristiano nem zavartatva magát,
foglal helyet a mellettem lévő bárszéken, azonban hamar felhívja magunkra a
figyelmet, elvégre a vendégek közül is sokan felismernek minket azáltal, hogy
megjelent itt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Hogy találtál ide? - Valóban érdekel, hogyan
került ide az éjszaka közepén, mikor otthon kellene lennie a kisfiával és a
barátnőjével, ezzel ébreszt fel bennem némi bűntudatot, hiszen én szakítom el a
családjától a késői órákban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Iker felhívott, én pedig ismerlek téged annyira,
hogy tudjam, melyik a kedvenc helyed. - A kapus nevét meghalva, akit a legjobb
barátomnak, a testvéremnek tartottam, még az eddiginél is nagyobb düh
költözik a lelkembe. - Nem azért jöttem, hogy tanácsokat adjak, csak itt
vagyok, ha úgy érzed, hogy szükséged van valakire, akivel beszélhetsz. -
Kezével megpaskolva a hátamat, biztosít a támogatásáról, ennek köszönhetően
megenyhülök egy kicsit, mielőtt újra kitörne belőlem minden, mint egy vulkánból, ami felégeti maga körül, amit csak talál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Megcsalt, érted ezt? - Nagyot sóhajtva, veszek
erőt magamon és teszem fel neki az engem legjobban foglalkoztató kérdést.
Kétségbeesetten nézek rá, hátha tőle megkaphatom a választ, holott mélyen belül
tudom, hogy erre csak egy valaki képes válaszolni, de inkább meghalok, minthogy
még egyszer közöm legyen ahhoz a nőhöz. - Pedig mindent megadtam neki, én
voltam a világ legtürelmesebb embere, a lehetetlent is megtettem azért, hogy
szeressen, és ő azzal hálálta meg, hogy az első adandó alkalommal odaadta magát
neki. - Mintha egyetlen kortyot sem ittam volna, folynak belőlem a szavak,
melyek a kiábrándultságról árulkodnak. - Ráadásul azzal az idiótával... - Látom
a portugál arcán a meglepettséget, habár biztos vagyok benne, hogy tudja, vagy
legalábbis sejti, kiről beszélek. - Tényleg ezt érdemlem azok után,
amiket érte tettem? - Újabb reménytelen kérdés hangzik el tőlem, amire ismét nem kapok feleletet. Tehetetlennek érzem magam, miközben az érzelmek fokozatosan temetnek maguk alá. És még a pia sem képes velem elfeledtetni ezt a szenvedést. - Hogy lehettem ennyire vak. - Végül pedig nem marad más a számomra, csupán a magam hibáztatása és az önostorozás, amiért ennyire idióta voltam. Amiért életemben először mertem valakit szeretni, és aminek köszönhetően egy életre szóló sebet szereztem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Elég lesz mára. - Hosszas hallgatás után az aranylabdás focista végül próbál rávenni a távozásra, amibe egyedül azért egyezem bele, hogy ne keltsünk feltűnést. Leszállva a székről, szükségem van a csapattársam segítségére ahhoz, hogy biztos léptekkel el tudjam hagyni a helyet. Tekintetem elhomályosul néha-néha, a bódultság állapota a friss levegőn vesz erőt rajtam, viszont hálás vagyok neki, amiért rá legalább számíthatok, ha már pont azok szúrtak hátba, akiktől a legkevésbé sem vártam volna. És most nem marad más számomra, mint a gyűlölet. Nem akarom őt látni többé. </span></div>
</div>
Noemi Solerhttp://www.blogger.com/profile/15617805715476325649noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3967711654273291200.post-59611892911864794972017-05-06T12:31:00.000-07:002017-05-06T12:31:33.950-07:005. fejezet<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Szörnyen restellem, amiért megint ennyit késtem a résszel, de sok minden szakadt a nyakamba, és sajnos, ez az elkövetkezendő hat hétben még fokozottabban igaz lesz, mert zárthelyik tömkelege vár rám, aztán következik a rettegett vizsgaidőszak, és teljesítenem kell. Mindennek ellenére igyekszem haladni a történettel, ahogy csak tudok. Köszönöm a feliratkozásokat, illetve a pipákat a részek alatt, mind nagyon jól esik nekem, és remélem, ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket. Nem is marad más hátra, minthogy jó olvasást kívánjak, immár az ötödik fejezethez! </div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Noemi</i></div>
<br />
<h2 style="text-align: center;">
5. Felperzselő szenvedély</h2>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
"Sóvárgás és elfojtott vágyódás... olyan, mint árral szemben úszni a folyón, vagy nem rendezni a számlát, amit az élet benyújt. Kész pokol, bíborban izzó a heve. Bádogtálból készült jövő ígérete. Szenvedély, mely elmennem nem enged, boldogság, mely csapdába ejtett, sőt, talán egy nagy hiba, balga és ostoba."<br />
<div style="text-align: right;">
~Rabok és szeretők c. film</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://68.media.tumblr.com/c8c52ee10315b48bcd45eef095f72742/tumblr_nlvp4n61wc1tj9xuqo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="111" src="https://68.media.tumblr.com/c8c52ee10315b48bcd45eef095f72742/tumblr_nlvp4n61wc1tj9xuqo1_500.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=fNdeLSKSZ1M" target="_blank">Fire meet gasoline</a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: large;"><b>Camila Fernández</b></span><br />
<i>Madrid, 2015 január</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1cm;">
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Mire észbe
kapok, lábaim már a csatár csípője köré kulcsolódnak, így
halad velem a hálószoba felé, miközben ajkaink egyetlen
pillanatra sem szakadnának el egymástól. Lábával szó szerint
kivágja az ajtót, majd belépve a sötét hálóba, azonnal a
falnak présel, a talpaim alatt pedig ismét szilárd talajt érzek.
A levegő a tüdőmben akad, miközben az ajkaimról az államon
keresztül a nyakamra tér át, apró csókokat lehelve a bőrömre.
Halk sóhajok szakadnak fel belőlem, és a tudat, hogy mindezt ő
váltja ki belőlem, egyszerre emel fel a mennybe és taszít le a
pokolba. Az agyam minduntalan azt hajtogatja, hogy nem kellene ezt
tennem, de a szívem minden eddiginél gyorsabban dobog, mert a
közelemben van, és újra érezhetem az érintését. A közelsége
feléleszt bennem valamit, amitől nem tudok szabadulni, s ami
mágnesként vonz hozzá. Elfeledett érzéseket, a bennem szunnyadó
lángokat, és vágyat. Mindent elsöprő szenvedélyt.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Kezeim
önkéntelenül kalandoznak el a nyakáról, majd karjain
végighúzva ujjaimat, a pólója alját keresem, amiből aztán lazán
bújtatom ki a csatárt, és ő nem is tiltakozik ellene. Újra láthatom
az enyhén kidolgozott, izmos felsőtestét, amin végül megállapodnak a kezeim, hogy aztán magabiztosan toljam hátrafelé. Lábai
az ágy szélében akadnak meg, majd lökve még egyet a testén, a
matracra dől, azonban arra nem számítok, hogy engem is maga után
húz, így vele együtt, én is az ágyon, vagyis pontosabban rajta fekszem már. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Vissza
akarlak kapni. - Megigézve veszek el a barna szemekben, melyek olyan
bűnbánóan tekintenek végig rajtam, mint még eddig sohasem. Már
majdnem megsajnálnám, azonban abban a pillanatban, ahogy ez
megtörténhetne, eszembe jut, hogyan dobott el engem, a megbánás
egyetlen jelét sem mutatva felém. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Ne most.. -
Mutatóujjammal tapasztom be a száját, hogy ne nyissa ki azt
többet, és engedje, hogy legalább egy kis időre elfelejthessem,
miken mentem keresztül miatta. Ennyivel tartozik nekem.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Játszadozol
velem. - A csatár hirtelen fordít a helyzeten, így én már alul
találom magamat, ő pedig fölém magasodva, leszorítja a
csuklóimat, hogy még véletlen se tudjak menekülni.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- A
legjobbtól tanultam. - Megrántva vállamat, sejtelmesen mosolyodom
el, ahogy megérzem a tenyerét végigvonulni a hasamon, aminek
köszönhetően egyre feljebb húzza a fehér pólómat, amiből
nehezen ugyan, de sikerül kiszabadítania.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Még mindig
gyönyörű vagy. - Suttogja maga elé, mialatt kezeivel végigsimít
a bőrömön. Majd elérve a nadrágom vonalát, annak gombjával
kezd el bajlódni. Szavai hatására arcomon feltűnően mutatkoznak
az elpirulás jelei, zavaromat azonban egy vérszegény mosollyal
igyekszem leplezni. Vágyakozó pillantással húzza le rólam a
farmert, hogy aztán ő is megszabadulhasson a melegítőjét. Már
alig takar minket valami, és ahogy a fehérneműket is lehámozzuk
magunkról, minden visszafogottság nélkül kezdjük el kényeztetni
a másikat. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Érintések
és csókok váltják egymást rendszertelenül, melyek hatására
kéjes sóhajok lepik el a sötétbe burkolózott szobát. Nem látjuk
tisztán mit csinál a másik, azonban ezt talán ő sem bánja
annyira, bőven elég, hogy érezzük a másik tapintását a
bőrünkön. Sokkal könnyebb így nekem, hogy a homály elfedi a
bűnös élvezeteinket.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Egyetlen
pillanatra áll meg csupán és tette következtében azonnal a
tekintetét keresem. Nem tetszik, hogy abbahagyja, amit eddig
csinált, mert túlságosan is jól esett. A lelkem szinte már üvölt
azért, hogy végre teljesen az övé lehessek.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Belepillantva
az elsötétült, barna szemekbe, látom bennük a mindig jellemző
tüzet, ami mintha az utóbbi időkben kihunyt volna belőlük.
Akaratlanul is megmelengeti a szívemet a remény, hogy mindez
esetleg nekem szól. Sürgetően néz rám, én pedig egy bólintással
jelzem, hogy készen állok, így hosszú idő után ismét megérzem
őt magamban. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">A
levegővételem egy pillanatra a elakad, majd újabb sóhajok
formájában távozik az oxigén a szervezetemből, amint lassan elkezd mozogni bennem. Először
óvatosabban teszi mindezt, aminek köszönhetően halk nyögések
szakadnak ki belőlem, melyek egyre hangosabbak lesznek, miközben
fokozatosan gyorsít a tempón. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Kezeim
ösztönösen simítanak végig a gerince mentén újra és újra,
mígnem egy erősebb lökést követően a körmeimet vájom bele a
bőrébe, amit egy halk szisszenéssel jelez felém, majd megint az
ajkaimra tapad. A sokadik csókunkat váltjuk, mégsem elég belőle.
Olyanok vagyunk egymásnak, mint benzin és tűz. Ha találkozunk,
mindent felégetünk magunk körül és a végén nem marad semmi
belőlünk, csak por és hamu, amit elfúj a szél a messzeségbe. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">Gondolataimat
végül a rajtam átáramló élvezet száműzi a feledésbe. Testem
még abban a pillanatban ívbe feszül és a szoba falaiba hosszú
időkre beleivódik hangos sikolyom, amit a hirtelen jött gyönyör
vált ki belőlem, melybe Ő hajszol bele. Ajkaim pedig egyetlen
nevet suttognak bele az éjszakába. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1cm;">
<span style="font-family: inherit;">„Fernando.”</span></div>
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://media1.popsugar-assets.com/files/thumbor/pfD4NciW9UixUIS1XclkEn5H9mU/fit-in/1024x1024/filters:format_auto-!!-:strip_icc-!!-/2015/05/08/707/n/1922283/befc5de9802000f8_Damon-Elena-damon-and-elena-23175688-500-260/i/When-Elena-wakes-up.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="103" src="https://media1.popsugar-assets.com/files/thumbor/pfD4NciW9UixUIS1XclkEn5H9mU/fit-in/1024x1024/filters:format_auto-!!-:strip_icc-!!-/2015/05/08/707/n/1922283/befc5de9802000f8_Damon-Elena-damon-and-elena-23175688-500-260/i/When-Elena-wakes-up.gif" width="200" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Zihálva ülök
fel az ágyban, kezem ösztönösen a verejtékes homlokomra csúszik,
miközben a fejemet fogom. Szemeimet a sós könnyek égetik, melyek
készek bármelyik pillanatban kibuggyanni onnan. Mélyeket
lélegezve, igyekszem visszafogni a kitörni vágyó érzéseket. A
kora reggeli napfény immár bevilágítja az éjszaka sötétbe
burkolózó helyiséget. Egy egyszerűen berendezett szobában
találom magamat, aminek világos parkettáján a ruháink hevernek
nagy összevisszaságban. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Már megint
ugyanaz az álom egy síró kisbabával, aki egy koporsóban kerül a
föld alá, és én hiába kiabálok, hiába próbálom kimenteni
onnan, egyszerűen nem tudok megmozdulni. Ez a tehetetlenség pedig
tönkretesz. Pont, mint a valóságban, ahol nem tehettem semmit
azért, hogy életben maradjon a magzat a hasamban. Csak a kész
tények maradtak, és az üresség, ami átjárta minden porcikámat
a kórházban.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Oldalra
fordítva a fejemet, egyszerre rémiszt el, illetve mosolyogtat meg a
látvány, ahogy a szőke csatár mélyen alszik a párnák között,
a takaró pedig hanyagul fedi el a testét. Nem hiszem el, hogy már
megint beleestem ugyanabba a csapdába. Képtelen voltam visszafogni
az érzelmeket, amelyek még mindig hozzá kötnek. Talán
belefáradtam már, hogy küzdjek ellene, magam sem tudom pontosan,
de elfog a szégyenérzet, ha az ujjamon pihenő gyémántberakásos
ékszerre tekintek, aminek hidegsége szinte égeti a bőrömet. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Hogy
nézhetnék így Sergio szemébe? Hogy tehettem ezt vele? Miért
bántok meg mindenkit, aki fontos nekem? Ilyen vagyok én? Tényleg
képes vagyok ennyire könnyedén átgázolni azokon, akik értem
harcolnak? Ezernyi kérdés cikázik a fejemben, mégsem érkezik
válasz egyikre sem. Egyedül vagyok a kételyeimmel, hiába vesznek
körül emberek a mindennapokban. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">A
békésen szuszogó focistát bámulva, rövid ideig ugyan, de
elrepülnek a baljós gondolatok. Még mindig magamon érzem a
gyengéd érintéseket, csókjait az ajkaimon. Mintha csak álom
lenne, és meg sem történt volna. Hosszú idő után ismét az az
életerős, vidám férfi nézett vissza rám, akire a londoni
kalandunk során emlékeztem. És ez reménnyel tölt el. Olyan
reménnyel, amiről azt hittem, már régen meghalt bennem.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Hirtelen
már abban sem vagyok biztos, hogy a menedéket melyik labdarúgó
jelenti számomra, aki itt fekszik mellettem az ágyban, vagy aki
most minden bizonnyal aggódva vár engem otthon. Azonban az
kétségtelen, hogy az egyiküket meg fogom sebezni, ezért sosem
lehetek igazán boldog.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Keserédes
mosoly húzódik ajkaimra, majd utoljára végigsimítva kezemet a
szeplős arcán, elérkezettnek látom az időt a távozásra. Nem
maradhatok tovább. Menekülnöm kell. Még nem állok készen arra,
hogy szembenézzek a hibám következményével. Mert lehetett
akármilyen csodálatos az éjszakánk, ez akkor is egy tévedés a
részemről, amit helyre kell hoznom valahogy.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Csendesen
kászálódom ki az ágyból, hogy aztán gyorsan összeszedve a
ruháimat, magamra kapkodjam a fehérneműkkel együtt a farmert, a
fehér pólómat és a cipőimet. Amint ez megvan, a táskámból
előkeresek egy papírcetlit és egy tollat. Leülve az ágyra, az
éjjeliszekrényre helyezem a papírt, majd írni kezdek.</span></div>
</div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<br /></div>
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "mistral"; font-size: 18.0pt;">Igazad van, még mindig nem
felejtettelek el, de tévedés volt idejönnöm. Nem lett volna szabad ennek
megtörténnie, hiába volt felejthetetlen minden perc. Engem vár otthon a
vőlegényem, téged a családod. Túl sok fájdalmat okoztunk már egymásnak, ezért mindkettőnk érdekében kimondom, hogy vége, ezúttal
örökre.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-family: "mistral"; font-size: 18.0pt;">Camila<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.99cm;">
<span style="font-family: inherit;">Csupán
néhány sor az egész, de minden benne van, ami bennem kavarog. Nem
igazán tudom, hogy helyes-e a döntés, amit meghoztam, de abban
nincs kétségem, hogy ezt kell tennem, és ez akkor sem változik,
amikor már indulni készülök. Az ajtónál járok, ám egyetlen
másodperc erejéig még visszapillantok az ágy felé, ahol Fernando
most is mélyen alszik.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.99cm;">
<span style="font-family: inherit;">Remegve
kúszik a kezem az ajtókilincsre, hogy aztán lenyomva azt, kilépjek
a szobából. Szinte futva hagyom el a lakást, majd a társasházat
is, amint leérek a lépcsőkön és átlépem a kijárat küszöbét.
Előkeresve a táskámból a slusszkulcsot, feloldom a biztonsági
zárat, így könnyen be tudok ülni a márkás, fehér autóba.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.99cm;">
<span style="font-family: inherit;">Kapkodva
indítom el a járművet, hogy minél hamarabb elmehessek innen, és
miután gázt adok, a lehető leggyorsabban el is hagyom a környéket.
Azonban nem jutok messzire, az egyik forgalmas úton félreállva,
engedem, hogy eluralkodjanak rajtam az eddig elnyomott érzések.
Zaklatottan csapok a kormányra és ezzel együtt a könnyeim is
elindulnak arcom nyomvonalát követve. Közben pedig csak most
veszem észre, hogy a telefonom kíméletlenül rezeg a táskám
legalján, így előkeresve azt, meg se nézem, ki keres, ösztönösen
fogadom a hívást.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.99cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Igen? - Szólok bele szipogva a telefonba, ezzel jelezve, hogy
figyelek az illetőre és érdeklődve várom, miért jutottam
eszébe. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.99cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Hol a
fenében vagy? - Ugyanakkor meghallva unokatestvérem mérges
hangját, mely számon kérően cseng a fülemben, teljesen
elsápadok. Összetörök, akár egy pohár, amit lelöknek az asztal
széléről. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.99cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Iker. -
Hangom meg-megremeg, ahogy kimondom a nevét, és közben úgy érzem,
nem bírom tovább ezt a terhet a vállamon. Valakinek ki kell
öntenem a szívemet, és tudom, hogy a kapus sosem hagyna magamra.
Még akkor sem, ha megtudja, mibe keveredtem újfent. - Óriási
hülyeséget csináltam...</span></div>
</div>
</div>
Noemi Solerhttp://www.blogger.com/profile/15617805715476325649noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3967711654273291200.post-4087619729284740492017-04-10T08:10:00.003-07:002017-04-10T08:15:56.232-07:004. fejezet<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem terveztem, hogy pont egy hetet és egy napot csúszom a résszel, de sok minden közbejött, leginkább a sulival kapcsolatban, de végre hamarosan beköszönt a tavaszi szünet, úgyhogy most tudom hozni a soron következő részt. Igazság szerint, ez az egyik legfontosabb fejezet, sok mindenre fény derül, de azért még lesznek fordulatok a későbbiekben is. Ami azt illeti, kicsit bizonytalanabb vagyok, mert nem tudom, mennyire sikerült az érzéseket megfelelően megjelentetnem, de azért bízom benne, hogy elnyeri a tetszéseteket a rész. Nagyon köszönöm az előző részekhez érkezett pipákat, rengeteget jelentenek nekem. Jó olvasást, illetve kellemes hetet és szünetet kívánok mindenkinek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Noemi</i></div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<h2>
4. Pislákoló lángok</h2>
<br />
"A szívünk önálló életet él. Olykor olyasvalakit szeret, akit nem kéne, máskor pedig azt gyűlöli, akit szeretnie kéne. Megzabolázhatatlan, akár a tengeri tajték vagy a tűz lobogó lángja. Sosem fogsz tudni uralkodni felette."<br />
<div style="text-align: right;">
~ A.O. Esther</div>
<br />
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRsHBUM8V4knhuJf643PtCjqP-0i_Y7cogjPKintegoqDYnb7xKolRBq7KTN-BBK_aehc5ltCESQR6IdIKibg6ZIK8uptk-FnkAxYZksrXNwvzbaDk__LerzutRhYQUzn2J9NfEu_LLys/s1600/close-up-face-fernando-torres-freckles-love-rangga-Favim.com-43382.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRsHBUM8V4knhuJf643PtCjqP-0i_Y7cogjPKintegoqDYnb7xKolRBq7KTN-BBK_aehc5ltCESQR6IdIKibg6ZIK8uptk-FnkAxYZksrXNwvzbaDk__LerzutRhYQUzn2J9NfEu_LLys/s200/close-up-face-fernando-torres-freckles-love-rangga-Favim.com-43382.jpg" width="160" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=uelHwf8o7_U" target="_blank">Love the way you lie</a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: large;"><b>Camila Fernández</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Madrid, 2015 január</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">A
következő nap egy része viszonylag gyorsan eltelt, délelőtt
megírtam a cikkemet, illetve a vőlegényem társaságában
próbáltam kipihenni a tegnapi nap fáradalmait. Csupán feküdtünk
az ágyban összebújva, nyugalomban. Azonban tudat alatt minduntalan
máshol jártam, és ez csak rosszabb lett, miután a védő elment
az edzésére. Egyedül maradtam a kavargó gondolataimmal. A
kezemben a gyűrt, megviselt cetlit szorongattam, viszont fogalmam
sem volt arról, mit kezdjek vele. Tudtam, hogy az eszemre kellene
hallgatnom, és ki kellene dobnom a kukába a papírt, hogy még
véletlenül se foglalkozzak vele, ám a szívem azt súgta, hogy ott
a helyem. Mennem kell. Különben soha nem leszek képes lezárni a
múltat és újrakezdeni az életemet. Ehhez pedig muszáj beszélnem
a csatárral, még utoljára a szemeibe kell néznem, hogy búcsút
inthessek neki, hiszen hamarosan férjes asszony leszek, és nem
léphetek így házasságra senkivel sem, tele titkokkal, ki nem
mondott félelmekkel. </span><span style="font-family: inherit; text-indent: 1.01cm;">Így
esik meg, hogy miután autóba ültem, fél órás hosszúságú
vezetést követően most zavartan állok egy külvárosi társasház
egyik negyedik emeleten található lakásának ajtaja előtt, arra
várva, hogy annak tulajdonosa ajtót nyisson nekem. Közben az agyam
menekülő üzemmódba kapcsol, és már éppen azon lennék, hogy
minél gyorsabban elfussak a helyszínről, amikor a zár kattan, az
ajtó pedig kinyílik. A csatár megdöbben, amint felfogja, hogy
vele szemben állok. Elmosolyodom a látványán, ami egy laza
sötétkék melegítőbe alsóba és egy fehér pólóba öltözött,
feldúlt tekintetű csatárt takar, akinek szőke tincsei kócosan
merednek az ég felé. Régen mennyire szerettem így látni őt,
mikor közel sem volt olyan tökéletes. Előjöttek a hibái és
ettől sokkal emberibbnek tűnt a számomra.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Hát
eljöttél. - Zavartan túr bele a világos hajába, rontva annak
amúgy sem rózsás helyzetén. Valószínűleg ő maga sem számított
arra, hogy eljövök, ennek ellenére mégis itt van, holott nem ez
az otthona. Sejtésem szerint ez a menedéke, ahol egyedül lehet, elvégre neki is szüksége van néha a magányra, ahogy mindenki másnak is. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Bemehetek, vagy itt fogjuk egymást bámulni reggelig? - Érdeklődve,
némi éllel a hangomban teszem fel a kérdésemet, aminek hatására
végre észhez tér az elbambultságból.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Persze. - Szélesebbre tárva az ajtót, bebocsátást enged a
lakásba, aminek puritán berendezése kicsit sem lep meg. Tipikus
hely lehetne ez akármelyik egyedülálló férfi számára, ami
furcsa érzéseket ébreszt bennem, elvégre a mögöttem sétáló
személyre közel sem illik ez a szó.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">A
konyhában található bárpult egyik magasított székén foglalok
helyet, és érdeklődve pásztázom körbe a modern felszereltségű
helyiséget, mígnem a tekintetem a focistán akad meg, aki lazán a
konyhaszekrénynek dőlve, figyel engem. - Megkínálhatlak
valamivel? - Végül a kínosnak ígérkező csendet ő töri meg,
amitől kissé megkönnyebbülök, ugyanakkor továbbra is feszélyez
a közelsége.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Nem, köszönöm! - Illemtudóan felelek. - Miért hívtál ide? -
Hogy aztán előrébb terelve a dolgokat, végre a lényegre
térhessünk. Minél előbb el akarom hagyni ezt a lakást, lezárva
egy olyan fejezetet az életemben, aminek a végére már régen
pontot kellett volna tennem, és csak az én gyengeségemnek tudható
be, hogy eddig nem sikerült ezen túllépnem.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Csak beszélgetni akarok. - Rántja meg a vállait nem törődöm
módon, ám minden pillanatban magamon érzem a tekintetét, még
akkor is, miközben látványosan kezdem el bámulni a családi
képeket a pult végében, melyek felhőtlen boldogságról
árulkodnak.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Állok elébe. - Sokkal inkább magamnak mondom ki ezeket a szavakat,
mint neki, mialatt még mindig a fotókban veszek el, melyek vegyes
érzéseket ébresztenek bennem. Mert örülök, hogy a gyerekek nem
elvált szülők csemetéiként nőnek fel, ellenben velem. Viszont a
tudat, hogy miattam akár szét is mehettek volna a szüleik, nem
kicsit ráz meg. Sosem tartottam magamat szentnek. Tudom, hogy
óriásit hibáztam, hiszen viszonyba keveredni egy házas férfival, az egyik legnagyobb tévedés a földön, és talán ezért kell bűnhődnöm, még akkor is, ha nem egyedül bonyolódtam ebbe bele. Ehhez képest én vagyok az, aki többet szenved, mióta elhagyott. Én vagyok az, aki még mindig nem képes tovább lépni. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Boldog vagy vele? - Kérdése nem kicsit lep meg, ezzel pedig el is
éri, hogy újra felé fordítsam az arcomat és rá figyeljek. Legalább azért hálás lehetek neki, amiért elfeledtette velem a kínzó gondolatok, igaz, csupán néhány másodperc erejéig. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Miért érdekel ez téged? - Vehemensen válaszolok, hiszen már a kérdését sem értem. Fogalmam sincsen, mi a célja, de már kezd idegesíteni a furcsa viselkedése. Talán azért, mert közel sem érzem magamat biztonságban mellette, hiszen túlságosan is ismer. Tudja, hogy ezzel csak el akarom kerülni, hogy választ kapjon a kérdésre, elvégre ha ez megtörténne, akkor védtelen maradnék vele szemben és esélyem sem lenne ellene. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Csak kíváncsiságból. - Mosolyodik el sejtelmesen, ami végképp felbosszant és már képtelen vagyok türtőztetni magamat. Szörnyű érzés félni valakitől, aki egykor az életet jelentette neked, és én most félek tőle. Rettegek, hogy újra elcsábít, ezzel mélyebb sebeket vágva az amúgy is ezer sebből vérző szívemen. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Az
istenért, ne játszd már velem ezt az idióta játékot! -
Kezeimmel a márványfelületre csapva, haraggal telve csattanok fel.
- Mondd el, amit akarsz, aztán hagyd, hogy éljem az életemet! -
Leszállva a bárszékről, észrevétlenül teszem meg azt a pár
lépést, amíg elé nem érek, majd pontosan vele szemben állok
meg. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Tudom, hogy én voltam az, aki azt mondta, hogy legyen vége, de
minél jobban küzdök ellene, annál jobban hiányzol. - Rögtönzött vallomására egyáltalán nem számítok. Mondhatni teljesen lesokkol a mondata. A lehető legrosszabbkor mondja ezt nekem, mikor már semmi jelentősége a szavainak, hitelét vesztette már mind. - Most
biztos azt gondolod, milyen önző vagyok, ennek ellenére arra
kérlek, hogy hallgass meg! </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem
gondolod, hogy ezzel egy kicsit elkéstél? - Ujjaimmal a másik kezemen lévő gyűrűt kezdem el piszkálni, úgy nézek a szemeibe, számon kérve őt az előbb elmondottakért. - Úgy nagyjából két
évvel. - Mutatom fel két ujjamat, ezzel is nyomatékosítva, mennyire nincs itt ennek az ideje. Nem működik ez így, hogy ennyi év után feltűnik a semmiből, és puszta szavakkal mindent fel akar borítani. Nem hiheti, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy a karjaiba dőljek. Már nem az a lány vagyok, akivel megteheti mindazt, amit akkor megtett velem. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Igazad van. - Sóhajt fel reménytelenül. - Te voltál a nyugalmam, akihez bármikor
menekülhettem, és nem csak azért, mert olyan jó volt veled a
szex. Nekem sokkal többet jelentettél annál, még ha te ezt nem is
hiszed. - A kezemért nyúl, azonban megérezve az érintését, ezernyi villám csap belém, minek hatására azonnal el is húzom a karomat, hogy még véletlenül se nyúljon hozzám többet. - Veled együtt viszont a békém is elhagyott. És azóta
nem találom a helyemet... </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Miért Őt választottad akkor? - Vetem fel neki az egyik kételyemet a sok közül, talán mind közül a legnyugtalanítóbbat, s hiába aggódom a válasz miatt, minden rémületemet legyőzve, mégis megkérdezem tőle.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Már
régóta nem érzek szerelmet Ollala iránt. A gyerekek miatt
döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk újra. - Sürgető pillantásaimat látva, azonnal magyarázkodni kezd. - Nem akartam
szétszakítani a családunkat. - Engem azonban kevésbé hat meg, amivel újra hitegetni próbál. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Értem én, nem akartad, hogy a családod sérüljön, de engem
gondolkodás nélkül eldobtál. - Vágom a szemébe a fájó igazságot. Nem foglalkozom már se azzal, mennyire fáj ez még mindig nekem, se azzal, hogy ő mit szól hozzá, mert ez a puszta tény.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Te
nem értheted ezt, neked nem volt mit veszítened, nekem volt. - Teljes meggyőződéssel szólal meg újra, nem is sejtve, mi minden maradt rejtve előle, csupán azért, mert elfogadtam a döntését és nem kerestem őt azóta sem. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Én
is veszítettem. - Emelem meg a hangomat, nem is törődve azzal, hogy közben a szőke hajú szavába vágtam. A viselkedése egyszerűen kihozza belőlem az összes elkeseredettséget, aminek következtében már attól sem tartok, ha megtudja az igazat. Talán itt az ideje, hogy lássa, valójában mivé lettem miatta és mi az a titok, amit már hosszú ideje cipelek magammal - Állapotos voltam, a te gyerekedet vártam.
Utánad akartam menni a reptérre Londonban, mikor elindultál
Madridba a családodért. El akartam mondani neked, mert én is akkor tudtam meg. Már éppen
utolértelek volna, csak egy gyalogosátkelő választott el tőled,
de egy autó elütött, mielőtt elérhettelek volna. Egy
kórházban tértem magamhoz, egyedül, aztán az orvos közölte
azt, amitől a legjobban rettegtem. - Dühösen törlöm le az első könnycseppeket, melyek kíméletlenül törnek utat maguknak a szemeim sarkából, miközben az emlékek elemi erővel peregnek le előttem. - Elvesztettem a babámat, mert
utánad mentem. - Suttogom magam elé elgyötörten. - Miattad én is veszítettem. - Majd minden indulatomat kiadva, kiabálva hozom tudtára, mennyire megviselt, hogy nem volt mellettem, mikor szükségem lett volna rá és hogy emiatt elvesztettem az egyetlen igazán értékes dolgot az életemben a családomon kívül. Nem szólal meg, vonásain azonban a teljes megrökönyödés uralkodik, sötét íriszei hitetlenkedve csillognak, mintha fel se fogná, mik hangzottak el nemrég. Én pedig ott állok, teljesen összetörve, miközben könnyeim záporozva futnak végig arcomon. Nem erőlködöm tovább, hogy visszafojtsam őket. Már nem menne, hiszen még levegőhöz is nehezen jutok a zaklatottságtól, ami átjárja testemet és lelkemet is. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Cami... - Szólal meg bátortalanul, miután egy kis idő eltelt már, én viszont nem engedem, hogy tovább folytassa. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Nem. - Emelem fel a kezemet, ezzel jelezve, hogy hallgasson, és ne
bántson meg ennél is jobban. - Ne mondj semmit! - Utasítom még mindig könnyezve. - Nem kellett volna
idejönnöm. - Hirtelen felindulásból, magamat is meglepő gyorsasággal igyekszem eljutni az ajtóig, hogy eltűnhessek végre innen. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem
hagylak elmenni. - Rohan utánam, hogy aztán a csuklómért nyúlva, erősen szorítsa köré az ujjait, és akadályozzon meg abban, hogy elhagyjam a lakását, minek következtében felbőszülve nézek végig rajta. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Ezt
már régen nem te döntöd el. - Csalódottan ingatom a fejemet. Már régen elvesztette a jogot, hogy engem irányíthasson. Valójában sosem tartoztam hozzá, ezért nem is értem, milyen alapon akar itt tartani. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Dehogynem. - Ellentmondást nem tűrően húz magához, mialatt izmos karjai körém fonódnak és az ölelésébe zár. Szabadulni akarok, ám olyan szorosan tart, hogy esélyem sincs a menekülésre.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Annyira gyűlöllek... - Tehetetlenségemben nem marad más eszközöm,
minden erőmet beleadva, kezdem ütni a mellkasát újra meg újra.
Kétségbeesetten kapálózom, miközben azon vagyok, hogy ő is
érezze azt a fájdalmat, amit én érzek minden egyes alkalommal,
mikor a hasamhoz emelem a kezemet és nem érzek mást a
kíméletlen ürességen kívül. Csak akkor hagyom abba az ütlegelését, mikor már minden erőm elvész. Észrevétlenül és megviselten simulok bele az ölelésébe, mintha talán egy picit meg is nyugodnék a közelében, ő pedig egyetlen másodpercre sem enged el. A mellkasának hajtva a fejemet, beszívom a jól ismert parfümös, mégis rá jellemző illatot, ami szintén megnyugvást hoz a számomra. Mint oly sokszor a régi szép időkben. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Szóval ezért
büntetsz engem. - Apró puszit lehel a fejem búbjára, illetve továbbra sem szűnik meg simogatni a hátamat, ami jólesően hat rám. Ez egyszerre rémít meg és tölt el azzal a boldogsággal, amit eddig csak ő tudott megadni nekem. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Miről beszélsz? - Viszont néhány szavával eléri, hogy felébredjek ebből az idilli állapotból és felnézve rá, úgy látom, meg is bánja, hogy megszólalt, de már nincs visszaút, és ezzel ő is teljesen tisztában van. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Azzal akarsz fájdalmat okozni, hogy hozzámész feleségül. - A
szőke csatár szeplős arcán furcsa érzelmek vonulnak végig,
amikre egyáltalán nem számítok. Látom a feldúltságot, amiket
a nemrég elhangzott információk hatásának tudhatok be és a
fájdalmat, ami közel hasonló lehet ahhoz, amit én éreztem az
elmúlt időszakban. - És tudod mit? Sikerült. Beledöglök még a
gondolatába is, hogy Sergio felesége leszel és az ő gyűrűjét
viseled. - Reménytelenül cseng a hangja. Nem vártam tőle ezt. Azt
hittem, hogy csak egy kalandot jelentettem az életében, amit régen elengedett már. De ha nem is így van, miért pont
most kell feltépnie a múlt sebeit? Minek? Hiszen már túl késő
bármit is helyre hozni. Már semmi nem lehet olyan, mint régen,
ahogy az elvesztett babámat sem hozhatja vissza.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Az
a gyűrű az én biztonságom, az véd meg engem tőled. - Magamat is
meglepve, viszonylag könnyedén szólalok meg újra, miután sikerül kicsit lenyugtatnom magamat. Valóban, az
ezüstből készült gyémántberakásos gyűrű volt az, ami
visszatartott minden ballépéstől, egészen idáig, amíg el nem
jöttem ide. Most már nem óvhat meg semmi sem a kölyökképű
focistától.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Azt
hiszed, hogy egy rohadt kis ékszer kitörli az érzéseidet? - Emeli
fel a hangját, miközben az indulataitól vezérelve lök neki a
falnak. Kezeivel lefogja az enyéimet és nekiszegezi a falnak, hogy
még véletlenül se tudjak elmenekülni. Egy pillanatra a tüdőmben
akad a levegő a sokktól, amit cselekedetével okoz bennem. Még
sosem láttam ilyennek, ennyire dühösnek és erőszakosnak. -
Bárkit becsaphatsz, de engem nem tudsz, mert én ismerlek téged a
legjobban. - Az ijedtségtől csillogó szemeimet látva, talán
megjön az esze. Hangja ellágyul, azonban a tekintete kíméletlenül
fúródik bele az enyémbe, én pedig elkövetem a legnagyobb hibát,
ami csak létezik, elveszek a csokoládébarna íriszekben, és
elhiszem, amit mond. Már megint hiszek neki, holott tudom, hogy nem
szabadna. Nem akarok bedőlni a szavainak újra, de mintha
fokozatosan veszteném el magam felett az irányítást. - Lássuk,
ha neked van igazad, akkor mondd a szemembe, hogy nem érzel már
semmit! - Magabiztossága egyszerre rémít meg és bizonytalanít
el, éppen ezért akad a torkomon minden szó, ami kikívánkozna
belőlem. Tagadni akarom, tudatni vele, hogy már elfelejtettem őt,
holott csak magamat hitegetném ezzel. - Gondolhattam volna... -
Mosolyodik el sejtelmesen, amitől még feszültebb leszek.
Legszívesebben pofon vágnám, de a kezeimet még mindig erősen
szorítja le, így tehetetlenségemben nem marad más választásom,
mint az őszinteség.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Valóban szeretlek, még most is, de egyszerre érzek gyűlöletet
is. - Állom a pillantásait, melyek mindent tudóan mérnek végig,
így ejtem ki a szavaimat. Már nincs vesztenivalóm, csak ketten
vagyunk, emiatt könnyebben ejtem ki a szavakat, amiket a szívem
mélyén rejtegetek már hosszú évek óta és amiket eddig nem
mondhattam el senkinek sem, mert a helyzetem nem engedte.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- És,
melyik az erősebb? - Hajol egyre közelebb hozzám, a szívem pedig mindjárt kiugrik a helyéről a hirtelen megnövekedő pulzusomtól, csak azt nem tudom, hogy ezt a csatár közelsége váltja ki belőlem, vagy az ijedtség. Hirtelen mozdulni sem vagyok képes. Engedem, hogy átlépve minden centiméternyi távolságot, ajkai végül az enyémre simuljanak. Óvatosabban csókol, nyelveink lassú táncot járva, játszadoznak egymással, és én még csak fel sem fogom, mit teszek ezzel. Hirtelen a világ összes gondolata kimászik a fejemből. Pusztán a végtelen béke marad, illetve a mélyről fel-feltörő, pislákoló lángok, melyeket ő vált ki belőlem és amik egyre erősebbé növekszenek bennem minden egyes másodperccel. Egyszerre korbácsolják fel bennem a rejtett érzelmeimet, illetve égetnek a bűntudattól. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem
tudom. - Felelem a kérdésére, és közben a sós cseppek még mindig csípik az arcomat, de a sírásom már kezd alábbhagyni. Már megint a hatalmába kerít, aminek hatására még az ujjamon lévő ékszer sem állíthat meg abban, hogy a kezemet a szeplős arcára csúsztatva, ezúttal én kezdeményezzek csókot. </span></div>
</div>
</div>
Noemi Solerhttp://www.blogger.com/profile/15617805715476325649noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3967711654273291200.post-87122827088499966112017-03-19T02:54:00.001-07:002017-04-15T15:06:20.578-07:003. fejezet<div style="text-align: justify;">
Hatalmas csoda történt, ugyanis életemben nagyjából először tényleg az ígért időpontban érkezem a friss résszel, ami tulajdonképpen egy átkötő rész, mert a negyedik talán a legfontosabb fejezet lesz a történet szempontjából, és ezt ezzel a résszel próbáltam meg felvezetni. Igazság szerint bizonytalan vagyok, mert nemrég kaptam egy tragikus hírt, ami rendesen lesokkolt és azért sikerült ilyen gyorsan megírnom a fejezetet, mert valahova menekülnöm kellett a gondolataim elől. Úgyhogy fogalmam sincs, hogy mennyire lett jó vagy sem, de mivel nem akarlak titeket megvárakoztatni, illetve ennél jobban úgy sem menne, ezért teszem most közzé a harmadik fejezetet. Remélem, még van, akit érdekel a történet, azoknak pedig nagyon köszönöm, akik rendszeresen pipálnák a fejezetek alatt, nagyon hálás vagyok nektek. Jó olvasást kívánok, illetve élvezzétek ki a hétvége maradék részét. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Noemi</i></div>
<div style="text-align: center;">
<h2>
3. Lehetne máshogy</h2>
<div>
<br /></div>
<div>
"A kegyetlenség az, amikor közel enged valaki, majd eltaszít. Amikor megmutatja neked, milyen jó is lehetne, aztán újra ellök, te pedig ott maradsz összetörve a porban, teljesen kiszolgáltatva neki. Neki, aki szeret. De nem szeret annyira, hogy igazán az élete részévé válhass."</div>
<div style="text-align: right;">
~ Szurovecz Kitti</div>
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/a3/8d/d7/a38dd7af81e73c4072ec2550031b4232.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/a3/8d/d7/a38dd7af81e73c4072ec2550031b4232.gif" width="163" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=fk4BbF7B29w" target="_blank">Send my love</a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: large;"><b>Camila Fernández</b></span><br />
<i>Madrid, 2015 január</i><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 1cm;">
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Az Atlético
de Madrid labdarúgó csapatának stadionja ismét telve van
emberekkel, elvégre a mai délután egy jeles napként fog bekerülni
a klub történelmébe. Ezen a szeles januári napon minden erről
szól, a sajtóban pedig hatalmas a felhajtás. Ezért vagyok itt én
is, mint újságíró, aki az egyik sportcsatorna internetes
portáljának szerkesztője. Hiszen a tékozló Kölyök hazatér
szeretett nevelőegyesületébe. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Mindenki
izgatottan várja már a labdarúgó megjelenését a gondosan ápolt
zöld gyepen, én viszont valahol a háttérben meghúzódva, a
fedett cserepad árnyékában tekintem majd végig több társammal
egyetemben a bemutatást. Karba font kezekkel tekintek előre,
mialatt a szél egyre erősebben fújva, kócolja össze az így is
kósza tincseimet. Rossz előérzetem van, és nem vágyom másra,
minthogy túléljem ezt a napot és elfelejthessem az egészet. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Hirtelen
morajlik fel a közönség, ami visszarepít a valóságba a
gondolataim világából. Kezdetben nem értem, miért ilyen hangosak
a rajongók, azonban a pályára pillantva, teljes életnagyságban
jelenik meg előttem a férfi, akit egykoron életem szerelmének
hittem. Összeszorul a szívem, ahogy eszembe jut egy emlék még
azokról az időkről, mikor a kék mezes londoni együttes focistája
volt. Az egyik gyengébben sikerült mérkőzése után arról álmodozott
az ölembe hajtva fejét a lakásom kanapéján, hogy egy napon
visszatér ide, és engem is magával visz. Az álma egyik részét
teljesítette is, azonban engem könnyedén magamra hagyott, amikor a
legnagyobb szükségem lett volna rá.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Szőke
haja gondosan van bezselézve, büszkén viseli a Matracosok mezét.
Végignézve szeplős arcán, a vonások, amiknek köszönhetően a
Kölyök becenevet kapta, már fakulóban vannak, ugyanakkor a barna
szemeiben és a mosolyában még mindig látni némi pajkosságot. A
mosolyában és a csillogó tekintetében, amikbe annak idején én
is beleszerettem.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Mellette
pedig egy gyönyörű, világosbarna hajú kislány, és egy tündéri,
sötét hajú kisfiú lépkednek vigyorogva, az apjuk számával
ellátott felsőkben. Le sem tagadhatná őket, annyira hasonlítanak
rá mindketten, és ahogy bánik velük, mindenki láthatja, mennyire
remek apa. Habár ebben sosem volt kétségem. Ezt látva pedig nem
kell sok, és újra megjelennek a tudatomban a képek egy kisbaba
sziluettjéről, majd a baleset pillanatai kísértenek megint,
aminek következtében elvesztettem a gyermeket, akit a szívem alatt
hordtam. Ha nem ütött volna el az az autó, ha egy kicsit is jobban
figyeltem volna, ha nem rohantam volna utána, akkor ma már régen
anya lehetnék és büszkén foghatnám a fiam kicsi kezét.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Nagyot
sóhajtva, próbálom kiűzni a kínzó gondolatokat a
fejemből, de azok nem eresztenek el. A szívem közben minduntalan
azt súgja, hogy nem kellene ennek így lennie. Lehetne máshogy is.
Állhatna ott a közös gyerekünkkel, élhetnénk boldog házasságban
és szabadon szerethetnénk egymást. Azonban a valóság egészen
más. Neki nem én kellek, nem engem választott.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Egyetlen
pillantást vetek csupán az ujjamon pihenő gyémántberakásos
ékszerre, amit már annyira megszoktam, hogy fel sem tűnik, hogy a
kezemen viselem. Majd ismét a pálya felé irányítom a
figyelmemet, egyáltalán nem számítok rá, hogy a már jól ismert
barna szempár tulajdonosa észrevesz az emberek között, és nem
ereszti a tekintetemet. Hosszasan veszünk el a másik íriszeinek
világában, ugyanakkor ez nem az a tipikus, romantikus jelenet, mint
a legtöbb szerelmes filmben. Valami furcsa csillogást látok a
pillantásában, mintha nem lenne felhőtlenül boldog, de biztosan
csak képzelődőm. Nem gondolhatok ebbe többet annál, mint ami.
Nem engedhetem meg magamnak, hogy még egyszer higgyek benne. Éppen
eléggé felforgatta már az életemet, és neki még ez sem elég.
Visszatért, hogy még több szenvedést okozhasson. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Lehetne máshogy, de nem hagytál nekem más választást. - Suttogom
magam elé halkan, szinte tátogva, amit gondolok, elvégre biztos
vagyok benne, hogy nem hallja, ám ha elég szemfüles, akkor
könnyedén le tudja olvasni a számról ezt a pár szót. Végül
erőt véve magamon, néhány újságíró munkatársamat követve,
fordítok ennek az egésznek hátat és indulok el a sajtótájékoztató
helyszíne felé.</span></div>
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4PhWE_4XqIjYzj5DajzYcgmAsBRQSyoAw5pv_6az2lsdzBzq6RYw6D1ox2n3MaD-6hwutA4s6FRFjyKGcXt4Eopy5aMOXulnW0lcD6RnxZ2UkksDdmDdBkUYd5I4Wj3EtfIy-IjtYzQY/s1600/fe80685052add363c5cf0fde673a32dd.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4PhWE_4XqIjYzj5DajzYcgmAsBRQSyoAw5pv_6az2lsdzBzq6RYw6D1ox2n3MaD-6hwutA4s6FRFjyKGcXt4Eopy5aMOXulnW0lcD6RnxZ2UkksDdmDdBkUYd5I4Wj3EtfIy-IjtYzQY/s200/fe80685052add363c5cf0fde673a32dd.jpg" width="141" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Miután
véget ér a sajtótájékoztató, amilyen gyorsan csak lehetett,
összeszedtem a cuccaimat és elhagytam a média számára
fenntartott termet, abban a reményben, hogy elég anyagot szedtem
össze ahhoz, hogy megírhassam a rövid beszámolómat.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Most
pedig már egyedül álldogálok a késő délutáni órákban, a folyóparti stadion hátsó
kijáratánál, várva a vőlegényemre, akinek a számláján már
pár perc késés nyugszik, ám ezért nem haragszom meg rá. Az
edzője biztosan megint nem ismeri az óráját, nekem pedig nem marad más, csak a bosszankodás, de ez van, ha egy focista lesz a választottad. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Alig
várom, hogy végre hazamehessek és
elfelejthessem, hogy ez a nap egyáltalán megtörtént. Bárcsak
minden ilyen könnyű lenne, de nem az, hiszen a következő
pillanatban egy túlságosan ismerős, fekete Aston Martin gurul ki a
parkolóból és közel sincs olyan szerencsém, hogy ne vegyen
észre. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Azt
hittem, a vőlegényed érted jön. - Megállva előttem, a jármű
tulajdonosa lehúzza az ablakát, így ismét tisztán láthatom a
szőke, szeplős csatárt, aki nem szalasztja el az alkalmat és
gúnyos megjegyzésével próbálja elérni, hogy
elbizonytalanodjak. Valójában nem olyan nehéz megingatnia, elvégre a márkás órámra nézve, aggasztóvá válik a tény, hogy az andalúz hátvéd még mindig nincs itt. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Nemsokára itt lesz, ne aggódj! - Karjaimat összefonva a mellkasom
előtt, magabiztosan tekintek a focistára. Még véletlenül se
adnám meg neki azt az örömet, hogy újra hatással legyen rám
bármilyen módon is. Teljes mellszélességgel kiállok a
jövendőbeli férjem mellett. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Örülök, hogy eljöttél. - Gyorsan vált témát, amint megérzi a helyzet
kellemetlenségét, de arra nem gondol, hogy a szavaival csak maga
alatt vágja a fát. Talán jobb lenne, ha meg sem szólalna, akkor lehet, hogy kevésbé érezném azt a furcsa hideget és meleget, ami a testemen egyszerre árad végig most, hogy újra a közelemben tudhatom őt. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem
miattad. - Vágom rá azonnal, nehogy még a végén elbízza magát,
mikor nincs miért. Szemernyi reményt sem hagyok neki, mert nem
érdemeli meg. Azt a kártyát már régen eljátszotta. - A munkám
kötelezett rá. - És ezt számára is próbálom egyértelművé
tenni.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Gondoltam. - Mosoly jelenik meg arcán, ám ismerem őt annyira, hogy
tudjam, megint nem őszinte a gesztusa. Mintha valami marcangolná a
lelkét. Ám arra egyáltalán nem számítok, hogy hangot is ad
annak, ami nem hagyja nyugodni. - Hogy értetted? - Nem kell sok hozzá, hogy rájöjjek, mire gondol. Hogy a szavak jelentése érdekli őt, amiket a pályán suttogtam sokkal inkább magamnak, mint neki. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem
fontos. - Próbálom rögtön lezárni a kínos beszélgetést, mert
egyáltalán nincs kedvem tovább a közelében maradni, ám a Kölyök
becenévre hallgató csatárt ez egy cseppet sem érdekli.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Beszélnünk kell! - Vágja rá azonnal az általam legjobban
utált kifejezést, amint terelni igyekszem a témát. Ha valaki azt
mondja nekem, hogy beszélnünk kell, abból eddig számomra sosem
sült ki semmi biztató dolog. Különben sincs rá szükségem,
hogy vele beszélgessek.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Dehogy kell. Nekünk nincs semmi közünk egymáshoz. - <span style="font-family: inherit;">Kíméletlenül tagadom meg minden lehetőségét annak, hogy még egyszer egy légtérben kelljen tartózkodnom vele. Nem bírnám ki újra, rettegek attól, hogy egyszer ismét elgyengüljek a közelében, ezért jobb, ha nem is adom meg az alkalmat neki erre. </span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Tudom, hogy most nem tudlak meggyőzni, de ha mégis meggondolnád
magad, gyere el erre a címre holnap este. - Nyújt felém egy papírfecnit, amin feltételezéseim szerint az ő kézírásával olvasható egy madridi cím. Önkéntelenül is elveszem tőle a lapocskát, hogy aztán a kezemben gyűrjem össze azt, jelezve felé, mennyire nem hat meg a kérése. A papír végül a zsebemben köt ki, mert nem akarok szemetelni a nyílt utcán. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Camila. - Hirtelen rezzenek össze, amint meghallom a háttérből Sergio hangját, aki idegesen szólít meg engem. Ijedten kapom az irányába a fejemet, így tisztán látom, mennyire felgyorsulnak a léptei a címeres melegítőben lévő focistának. - Mit akarsz a menyasszonyomtól? - Végül ideérve mellém, gyilkos tekintettel néz egykori legjobb barátjára. Ha szemmel ölni lehetne, a spanyol támadó már nem biztos, hogy ezen a világon lélegezne, ám neki sem kell több, könnyedén állja a rávetülő dühös pillantást. Szinte tapintható közöttük a feszültség. Nem gondoltam volna, hogy lehet még rosszabb a nap, de tévedtem. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem
történt semmi, csak beszélgettünk. - Megérezve magamon a hátvéd karját, amely birtoklóan húz magához, minden erőmmel azon vagyok, hogy legalább egy kicsit lenyugtassam a parázsló hangulatot közöttük. - Fernando amúgy is menni
készült, hiszen a családja türelmetlenül várja már őt. - Hangomból csöpög az irónia, miközben jelentőségteljesen nézek rá az előbb említettre, hogy vegye a célzást és hagyjon minket békén. Majd megfogva Sergio kezét, azonnal elérem, hogy távolabb menjünk a szőke labdarúgótól. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Minden rendben van? - Nem telik el egyetlen másodperc sem, máris felteszi a lehető leglehetetlenebb kérdést számomra, amint szembe kerülünk egymással. Mélyen bámul engem a mogyoróbarna szemeivel. Tenyerei az arcomra simulnak, én pedig némi megnyugvást érzek az érintése által. A hirtelen felbúgó motorhangtól pedig megkönnyebbülök. Végre elment. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Persze. - Kezeimmel hamar találom meg az övéit, s egy vérszegény mosoly társaságában akarom meggyőzni az állításomról. - Minden a legnagyobb rendben, csak haza akarok már végre menni. - Sóhajtok fáradtan, ezzel is üzenve neki és remélve, hogy érti a célzást. Igazából semmi sincsen rendben, mert a zsebemben lévő cetli nem hagy nyugodni egyetlen pillanatra sem. Égeti a bensőmet a félelem, ugyanakkor kíváncsi is vagyok, hogy mit akar tőlem a támadó és leginkább, hogy miért most szeretne velem beszélgetni, holott tudja, hogy ezzel már talán régen elkésett. Mert minden lehetett volna máshogy is, de ő akkor nem engem választott.</span></div>
</div>
Noemi Solerhttp://www.blogger.com/profile/15617805715476325649noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3967711654273291200.post-66549601431367964012017-03-05T05:19:00.003-08:002018-01-22T06:05:39.767-08:002. fejezet<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Történelmi pillanatnak lehetünk ma szemtanúi, ugyanis végre meghoztam a második fejezetet is. Igazából nem így terveztem, azonban sajnos sok minden közbejött, de nem szeretnék senkit sem a felesleges magyarázkodásaimmal untatni. Helyette inkább a friss részt hozom, és egy jó hírt, hogy már a harmadik fejezetet is elkezdtem megírni. Igyekszem beállítani egy rendszer, amiben kéthetente olvashatnátok új részt, de nem ígérek semmit, mert holnap már zárthelyit írok, de mindenesetre igyekszem, és a történet nem marad befejezetlenül, még ha lassabban is érkeznek a részek. Emellett nagyon szeretném megköszönni az előző részhez érkezett visszajelzéseket, nagyon jól esett nekem mind. Más nem is maradt hátra, minthogy jó olvasást kívánjak a második fejezethez! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Noemi</i></div>
<h2 style="text-align: center;">
2. Menthetetlen</h2>
<br />
<div style="text-align: center;">
"Mindannyian őrizgetünk titkokat, mert nem akarjuk bántani azokat, akik szeretnek bennünket."<br />
<div style="text-align: right;">
~ Cassandra Clare</div>
</div>
<br />
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijV4WlHcydEsYKamZvJEa1fNdP0bO3ZccnB7qXP3ef2pnF8XrASoOtJ-0GZNOUQ_54Ulrk7SAoQbB4cBagNkwAwyys2KqsrnVNh0gpROT0nI_q6YPpBbNDTpTdbucRKvMCwxE5RQcm9wo/s1600/brown-coffee-color-colors-Favim.com-2767605.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="194" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijV4WlHcydEsYKamZvJEa1fNdP0bO3ZccnB7qXP3ef2pnF8XrASoOtJ-0GZNOUQ_54Ulrk7SAoQbB4cBagNkwAwyys2KqsrnVNh0gpROT0nI_q6YPpBbNDTpTdbucRKvMCwxE5RQcm9wo/s200/brown-coffee-color-colors-Favim.com-2767605.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=lp00DMy3aVw" target="_blank">Heavy</a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: large;"><b>Camila Fernández</b></span><br />
<i>Madrid, 2015 január</i><br />
<br />
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Egy
városszéli kávézó teraszán foglalunk asztalt az unokatesóm
barátnőjével. Egyikünk sem akar nagy felhajtást, ezért esett
erre a helyre a választásunk. Sara hosszú évek óta része az
életemnek, köszönhetően annak, hogy annál a csatornánál voltam
gyakorlaton, ahol ő is dolgozik. Rövid idő alatt megtaláltuk a
közös hangot és én voltam a legboldogabb, mikor kiderült, hogy
egy párt alkotnak Ikerrel. Kétségem sem fér hozzá, hogy a kapus,
aki már szinte a testvérem, a legjobban döntött, mikor őt
választotta maga mellé, és ezt minden nap bizonyítja is a spanyol
sportriporter. Számomra a barna hajú nő egyfajta példakép, aki
egyszerre sikeres a karrierjében, de társként és családanyaként
is tökéletesen megállja a helyét. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Az alig egy éves kisfiú teljes nyugodtsággal ül az ölemben,
én pedig a karjaimmal körbefogva piciny testét, igyekszem őt még
nagyobb biztonságban tudni. Martín már most olyan, mint az apja és
ez megmosolyogtat, miközben a kisgyermekeknél megszokott,
jellegzetes illat lengi be a légkört körülöttem. Szerencsés
vagyok, amiért én lehetek ennek az apró csöppségnek a
keresztanyja.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Egy
középkorú, fekete hajú, barna szemű pincér kötényben, illetve
fehér ingben és fekete nadrágban hozza ki a rendeléseinket, majd
udvariasan megköszönve, teszi le az asztalunkra a két forró,
gőzölgő tejes kávét. Illedelmesen köszönjük meg neki ezt a
gesztust, így nyugodt szívvel hagy minket ismét magunkra. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Hogy vagy?
- Hirtelen teszi fel nekem a kérdést, emiatt meglepődve nézek rá,
mialatt továbbra is a keresztfiam fejét simogatom. Egy pillanatra
felrémlik egy kép, amitől elszorul a szívem. Egy kisbaba
sziluettje, a fiamé, aki most lenne négy éves. Azonban ő nem
születhetett meg...</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Jól. -
Mélyet sóhajtva, próbálom minél mélyebbre száműzni magamban
ezt a soha be nem gyógyuló sebet, mely életem végéig elkísér
majd. Persze, az ember előbb vagy utóbb továbblép mindenen, de
sosem felejt. Mert egyszerűen van, amit nem lehet csak úgy
kiradírozni a múltunkból.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Ha jól
emlékszem, nem azt kértem, hogy hazudj. - Sara a szemeimbe nézve,
szinte azonnal látja, hogy nem mondtam igazat. Nem véletlen,
hiszen a gondolataimat irányíthatom, de az érzéseimet nem,
melyektől szomorúan csillog a pillantásom.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Minek
kérdezed, ha úgy is tudod a választ. - Nem törődöm módon
rántom meg a vállaimat, ezzel jelezve, mennyire nem kívánatos
nekem ez a beszélgetés. El sem jöttem volna, ám annyira kitartó
volt, hogy végül nem maradt más választásom.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Mert ha
hiszed, ha nem, fontos vagy nekem és Ikernek is. - Magyarázza
teljes átéléssel, amit már annyiszor elmondtak nekem, amiben
eddig is biztos voltam és amiért nem lehetek nekik elég hálás.
Nélkülük lehet, hogy már nem is lennék életben. - Mindketten
aggódunk miattad, különösen most, hogy Fernando visszatért
Madridba. - És ezzel együtt az aggodalmát sem tartja titokban, ami
miatt csalódottan forgatom a tekintetemet. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- De
feleslegesen. - A kelleténél egy kicsit indulatosabban reagálok az
előbb elhangzott mondatokra, amit utólag kicsit bánok, ennek
köszönhetően igyekszem minél előbb lehiggadni. - Azt a fejezetet
már régen lezártam az életemben. - Magamat is meglepő
magabiztossággal jelentem ki ezt a mondatot, noha tisztában vagyok
vele, hogy ez mégsem teljesen igaz. Muszáj hazudnom, különben
sosem hagynak békén. Igazán hálás vagyok nekik, de rájöttem,
hogy a lelkemet ért sérülések sosem fognak igazán begyógyulni,
bárhogyan próbálkozom is. Azonban jobb, ha ezt a titkomat megőrzöm
magamnak, mert csak még több fájdalmat okoznék nekik. Én viszont
tudom, hogy már semmi esélyem, menthetetlen vagyok.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Tegnap nem
úgy tűnt. - Sandít rám mindent tudóan, mintha belém látna,
ezzel könnyedén kizökkent a nyugalmamból. - Figyelj Cami, minket
könnyen becsaphatsz, de saját magadat nem. Észrevettem rajtad,
hogy nem vagy jól, és az sem segít, hogy újra találkoztatok. -
Belekortyolva a kávéjába, mindent tudóan kezd el hozzám
beszélni. - Nekem hazudhatsz, de én sem vagyok vak, láttam, hogy
néztél rá tegnap. - A fejemet fogom, miközben hallgatom őt, noha
mélyen belül el kell ismernem, hogy igaza van. Mert a Kölyök rég elfeledettnek hitt érzéseket ébresztett fel bennem, már csak azzal, hogy
láthattam néhány pillanat erejéig. Azonban sosem felejtem el a
hibáit, hiszen ő az egyedüli oka az örökké tartó
szenvedésemnek. És ez talán minden más érzést felülír bennem.
Sosem leszek képes megbocsájtani neki. - Kérlek, Cami, ha nem
vagy biztos az érzéseidben, ne menj hozzá Sergiohoz! </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Olyan
könnyű neked. - Enyhe szemrehányás csendül fel a hangomban, ám
nem szándékosan, és nem is az a célom, hogy bántsam a velem
szemben ülőt, elvégre ő nem tehet semmiről. Sara egyszerűen
csak szerencsésebb mint én. - Ott van Iker, aki a tenyerén hordoz,
egy csodálatos kisfiú anyja lehetsz, és a karriered is sikeres. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Neked is
van valaki, aki mindent megtenne érted, de
te nem értékeled őt. - Vág vissza erélyesebben, ennek
köszönhetően kicsit ki is tisztul a fejem, </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Én
próbálom... - Sóhajtok fel reménytelenül. Beletúrva sötétbarna
tincseimbe, igyekszem leplezni, mennyire reménytelenül érzem
magam. Minden olyan nehéznek tűnik most. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Tudom, hogy
próbálod. - Biztatva fogja meg az asztalon pihenő kezemet, arcára
nézve pedig egy apró mosoly villan meg az ajkain. - Bármit teszel,
mi melletted állunk, de maradj mindig őszinte, én csak ennyit
kérek tőled. Ne bántsd Sergiot, nem ezt érdemli tőled! Csak
gondold végig, ki volt melletted és ki nem abban a nehéz
időszakban, amikor... </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Köszönöm, de nem kell felidézned. - Szólok rá kicsit
erélyesebben, ám szerencsére Martín hamar eltereli
mindkettőnk figyelmét. A kicsi srác addig mocorog, amíg álló
helyzetbe nem kerül, ezáltal most már a két lábamon tapos az
apró talpaival, ez engem azonban egyáltalán nem zavar. Kezeimmel
továbbra is magabiztosan fogom a csípőjét, hogy még véletlenül
se essen le. Nagy szemeivel kíváncsian méreget, ám a
csalafintaság is megcsillan bennük, mígnem az egyik hajtincsemért
nyúlva, kicsiny kezével erősen húzza meg azt. Nevetni kezd, ahogy
megpillantja a fájó grimasztól eltorzult vonásaimat.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Héj, nagyfiú. - Szólítom meg őt, mire érdeklődően irányítja
felém a figyelmét. - Nem bántjuk, keresztanyut, igaz? - Huncut
kacajából tudom, hogy pontosan érti, amit mondok, ez pedig
elfeledteti velem a bánatot, amit a lelkemben hordozok.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Papa. - Cérnavékony hangját most hallatja először, amióta itt
vagyunk, s mindketten meglepve fordulunk abba az irányba, amerre ő
az apját látni véli. Nem is téved, a távolból Iker és Sergio
alakja tisztán kivehetővé válik.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Sziasztok lányok. - Köszönnek szinte egyszerre, amint ideérnek
hozzánk. Először a kapus ölel magához, majd a védőtől kapok
egy apró csókot, hogy ezt követően mindketten kényelmesen
elhelyezkedjenek egy-egy széken az asztalunk körül. Iker ezalatt
át is veszi tőlem a kisfiát, így már az ő ölében csücsül,
ezt követően pedig a barátnőjének is ad egy puszit az arcára.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Na
végre, hogy ideértetek. - Dorgálja meg őket Sara, aminek hallatán
lemondóan csóválom a fejemet. Nem is ő lenne, ha nem szúrná le
a srácokat, amikor elkésnek, mert éppen elhúzódik a tréning a
fehér mezesek számára.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Milyen volt az edzés? - Érdeklődöm kíváncsian, ezzel is
elterelve a gondolataimat a sportriporterrel való beszélgetésünkről.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Fárasztó. - Fordul felém Sergio mindennek ellenére vidáman. -
Csak az tartott életben, hogy tudtam, utána látni foglak. - Fogja
meg a kezemet, amit egy apró mosollyal nyugtázok. Legalább az
érintése elfeledteti velem, mennyire menthetetlennek érzem
magamat, még ha csak néhány kósza pillanatra is. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimywh20Zz5iiahcF4lkF5immtq2xOI34VliV8Gw4379v8OAElkgYesIxdJju7HRISjvw_i4rDBN_87qtEr7t54VTZDg7RwRJoBMugYdf5t4Fv-b3In1pWNWT-No9jNsqfYsrdOADETCZY/s1600/tumblr_mq4lzr0c7W1rswb5ko1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimywh20Zz5iiahcF4lkF5immtq2xOI34VliV8Gw4379v8OAElkgYesIxdJju7HRISjvw_i4rDBN_87qtEr7t54VTZDg7RwRJoBMugYdf5t4Fv-b3In1pWNWT-No9jNsqfYsrdOADETCZY/s200/tumblr_mq4lzr0c7W1rswb5ko1_500.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=DCBmhs4dYzc" target="_blank">Cold</a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: large;"><b>Sergio Ramos</b></span><br />
<i>Madrid, 2015 január</i><br />
<br />
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Másnap reggel hirtelen
pattannak ki a szemeim egy rémálmot követően. Zihálva ülök
fel, majd körbenézve a hálószobában, az ablakból beköszönő
napfény mindent megvilágít a helyiségben a sötétbarna
bútoroktól kezdve a vajszínű falakon át a világos szőnyegig.
Tekintetem mégis az ágy másik felén akad meg, ami nem meglepő módon ezúttal is üresen marad. Megszoktam már, hogy Cami mindig
korábban kel fel, azonban sokszor hiányzik, hogy őt lássam
legelőször, amikor felébredek. De már ezt is elfogadtam.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Nagyot nyújtózva, kászálódom ki a takaró és a párnák puhaságából,
hogy aztán magamra kapjak egy fehér pólót, egy sötétkék
melegítőalsót és egy pár zoknit. Kilépve a hálószobából, a
finom illatokat megérezve a levegőben, azonnal tudom, hova kell
mennem, hogy megtaláljam a barna hajú szépségemet. Szerencsére nem is tévedek. Elmosolyodom, ahogy megpillantom,
mialatt ő gyanútlanul tüsténkedik a konyhában, kócos hajával,
még mindig pizsamában. Majd hirtelen ötlettől vezérelve,
közelebb lépek hozzá, hogy átkaroljam a csípőjét,
amitől vékony teste enyhén megrázkódik, miközben a zöldségeket
vágja fel kisebb falatokra. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Jó
reggelt, Édesem! - A füléhez hajolva, halkan suttogom a fülébe a
köszöntő szavakat, illetve egy apró puszit is adok az arcára.
Boldog vagyok, amiért van nekem, és az, hogy a karjaim között
tudhatom őt, egyszerűen nem létezik jobb érzés a világon.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Neked is. - Hangja mosolygósan cseng, ami nyugalmat hozna számomra,
mégis bizonytalan vagyok, mert a finom arcvonásaiban kételyt és
félelmet látok, ez pedig aggodalommal tölt el. - Korán keltél. -
Jegyzi meg némileg megdöbbenve. Az órára pillantva, ami fél
kilencnél jár, én is rájövök, hogy igaza van. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Baj
van? - Kérdezek rá az aggasztó dologra, ami miatt érzem, hogy nem
teljesen nyugodt, hogy valami felzaklathatta őt. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Dehogy. - Válaszol látszólag magabiztosan, azonban a keze remegése
miatt az étel felaprítása is nagy gondot okoz a számára, így
kivéve azt a kezéből, leteszem a konyhapultra és magam felé fordítom őt, ám a leányzó
még ezután sem néz a szemeimbe. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Megint nem az igazat mondod. - Csalódottan ingatom a fejemet, majd
az állát finoman megemelve a kezemmel, mégis elérem, hogy
ne kerülje el a pillantásaimat. A barna íriszek szomorúan
csillognak és ebből rögtön rájövök, hogy valami nagy gond nyomja a vállait. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nemrég fel...felhívott a főnököm. - Akadozva kezd bele a beszédbe, de végül mégis kimondja, mi okozza a gondterheltségét. - Holnap nekem is ott kell lennem a
Vicente Calderónban. - Folytatja tovább, bennem pedig a legrosszabb elképzelések vetülnek elő. - Megint a közelében kell lennem.</span><span style="font-family: inherit; text-indent: 1.01cm;"> - Befejezve mondandóját, szomorúan süti le tekintetét, mintha szégyellné magát előttem, holott egyáltalán nem tehet erről az egészről. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Most azonnal felhívom a főnöködet, hogy nem mész el. - Izmaim akaratlanul is megfeszülnek a hirtelen jött idegességtől, amit az előbb elhangzottak váltanak ki belőlem. Tehetetlenségemben azonnal nyúlnék is a telefonomért, hogy minél előbb beszélhessek azzal az emberrel, azonban a csuklómon érzett erős szorítás visszatart ebben. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Ne
tedd! - Szól rám erélyesen, mire az eddig benntartott levegő egy lemondó sóhajjal távozik a tüdőmből. - Nem fogok meghátrálni. Nekem nincs miért menekülnöm. Ő jött ide minden ok nélkül, hogy felbolygassa az életünket, de
nem fogom neki hagyni. - Szavai kissé helyrebillentenek a maguk igazságával, ugyanakkor mégsem tudom teljesen elfogadni ezt a helyzetet. Ha tehetném, felégetném az egész világot minden egyes könnycseppért, amit az előttem álló teremtés amiatt az idióta miatt ejtett, akit valaha a barátomnak tartottam. Sosem felejtem el, mit tett vele és hogy mennyi időbe telt a lánynak, mire talpra tudott állni a csatár által okozott szenvedés után. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Elmegyek veled. - Jelentem ki ellentmondást nem tűrően, noha látom, hogy neki cseppet sem tetszik a dolog. Tudom, hogy távol akar tartani az eseménytől, vagy csak engem szeretne távolabb tudni magától, ami újabb sebet vág az amúgy is ezer sebből vérző szívemen. Tisztában vagyok vele, hogy minden rossz emlék ellenére fontos még neki a támadó, hiába próbálkozom elnyerni a szívét évek óta. Azonban annál erősebb a szerelmem, hogy feladjam, elvégre annyi mindenen mentünk már keresztül, együtt. És amíg él a remény, hogy egy napon belém szerethet, addig megéri biztonságot, menedéket nyújtani neki. Mert hiszem, hogy szép lassan minden a helyére fog kerülni. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Nincs rá szükség. Meg neked különben is edzésed lesz. - Próbál lebeszélni a tervemről, közben puha kezét az enyhén borostás arcomon érzem meg, gyengéden simít végig rajta. Lehunyva szemeimet, élvezem minden érintését. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem érdekel. Nem engedem, hogy újra bántson, vagy hogy egyáltalán
még egyszer a közeledbe menjen. - Magamhoz húzva az alacsony lányt, ösztönösen a nyakamba csimpaszkodik és a vállamba fúrja a fejét, karjaim pedig szorosan fonják körbe vékony csípőjét. Bár sose érne véget ez a pillanat. </span><span style="font-family: inherit; text-indent: 1.01cm;">-
Megvédelek mindentől és mindenkitől. - Újabb ígéretet teszek neki, amiket igazából már azóta megfogadok minden egyes nap, mióta évekkel ezelőtt kiléptünk az egyik londoni kórház kapuján. - Vigyázok rád. - Ujjaimmal beletúrva a sötét hajzuhatagba, próbálom megszabadítani a zaklatottságtól. Napról napra egyre jobban magába bolondít, már csak azzal is, hogy tudom, ő hozzám tartozik, és ha tőlem függ, senki sem veheti el őt tőlem. </span></div>
</div>
Noemi Solerhttp://www.blogger.com/profile/15617805715476325649noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3967711654273291200.post-49343470387493595572017-01-25T06:07:00.000-08:002017-01-31T13:44:32.321-08:001. fejezet<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem fogok felesleges sorokat pazarolni arra, hogy megmagyarázzam, miért tűntem el már megint, de akit mégis érdekelne a dolog, az <a href="http://noemisolervadvirag.blogspot.hu/2017/01/szabadsag.html" target="_blank">ide</a> kattintva, találhat némi magyarázatot. Úgy gondoltam, jobban örülnétek, ha a folytatást hoznám inkább, amit lentebb olvashattok is. Viszont fontosnak tartom, hogy megköszönjem azt a sok véleményt, amit a prológus alá kaptam, csodálatos érzés volt őket olvasni. Ezek segítettek abban, hogy kitartsak a folytatás mellett, ezért bátran állíthatom, hogy a történet előbb vagy utóbb, de be lesz fejezve. A második fejezetnek is nekikezdtem már, így reménykedem benne, hogy még a félévkezdés előtt tudok egy, esetleg két részt publikálni. Nagyon köszönöm azoknak, akik még ennyi idő után is mellettem vannak, a részhez pedig jó olvasást kívánok!<br />
<br />
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Noemi</i></div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<h2>
1. Elengedni</h2>
</div>
<div style="text-align: center;">
<br />
"Nem léphetsz egy új életbe úgy, hogy az egyik lábad még a régiben van. Csak úgy tehetsz meg egy újabb lépést, ha mindent lezársz, ha elbúcsúzol az addigitól."<br />
<div style="text-align: right;">
~ Oravecz Nóra</div>
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYeDZY0YRRHAoPOHccAs5jhBMp7lVJU_KGP5pUEz-JByg4FVaUWU9eanM1qlK1Itj86x_grifBhM75I_rKoM6OjFnNDUjKBEdwUUzxHW4PR2ytjIRvBmIDG2sB9h8bn1LTDCgZyJi0hyA/s1600/large+%25285%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYeDZY0YRRHAoPOHccAs5jhBMp7lVJU_KGP5pUEz-JByg4FVaUWU9eanM1qlK1Itj86x_grifBhM75I_rKoM6OjFnNDUjKBEdwUUzxHW4PR2ytjIRvBmIDG2sB9h8bn1LTDCgZyJi0hyA/s200/large+%25285%2529.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=LqCqYP7hDWI" target="_blank">Piece by piece</a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: large;"><b>Camila Fernández</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Madrid, 2015 január</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;"> Sokat gondolkoztam azon, milyen lenne, ha viszont látnám az előttem
álló férfit, azonban sosem hittem, hogy egyszer valóban eljön ez
a perc. És most, hogy ismét a másikkal szemben állunk, igazság
szerint nem is ilyennek képzeltem el ezt a pillanatot. Sokkal
rosszabb annál, mint ahogy gondoltam. Olyan közel van hozzám,
mégis évek távolsága választ szét minket. Mintha nem is
ismernénk egymást, pedig a múltunk egykor szorosan összekötött
minket.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">
Hirtelen egyikünk sem képes megszólalni, noha a közelében
töltött súlyos másodpercek égetővé teszik számomra, hogy
beszélni kezdjek, remélve, hogy minél előbb túlesek ezen a
kínosnak ígérkező találkozáson.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
Laza szerelése megmosolyogtat. Sosem volt az a típus, aki öltönyt húzzon, ha nem volt muszáj, és ez most sem változott. Ettől függetlenül nagyon is elegánsan fest. A fehér, hosszú ujjú ing alatt az enyhén izmos felsőteste rajzolódik ki, ehhez pedig egy fekete nadrágot visel sportcipőkkel. </div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">
- Camila. - Nevemet halkan ejti ki, mintha nem is hinné el, hogy
előtte állok. Ezernyi sebet tép fel bennem, hogy újra hallhatom a
hangját. - Örülök, hogy újra látlak. - Felfogni sincsen időm,
olyan hirtelenséggel hajol közel hozzám, hogy aztán két puszit
leheljen az arcomra. Kelletlenül ugyan, de viszonzom a dolgot, hiszen
ezt kívánja meg az illem.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">
- Én is. - Kényszeredett mosolyra húzódnak ajkaim. Régen
hazudtam már ekkorát, viszont jelen helyzetben nem éreztem
helyénvalónak az igazság feltárását. </span><span style="font-family: inherit; text-indent: 1.03cm;">Egyre nehezebben tudom
megőrizni a hidegvéremet. Legszívesebben elküldeném a francba,
amiért olyan könnyedén lépett túl rajtam. És nem hagyott mást
maga mögött, mint fájdalmat. </span><span style="font-family: inherit; text-indent: 1.03cm;">- Hogy hogy itt vagy? – Mély
levegőt véve, alig észrevehető sóhaj szakad ki belőlem, mialatt
rátérek arra kérdésre, ami a legjobban foglalkoztat engem. Nem
értem, mi vette rá, hogy eljöjjön, elvégre tudomásom szerint
boldogan él a feleségével és a gyermekeivel.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">
- Sergio hívott meg. - Azonban a válaszra egyáltalán nem
számítok, a döbbenet pedig elemi erőkkel kezdi végigjárni a
lényemet. Az eddig magabiztosnak hitt talaj szépen lassan kezd
kicsúszni a lábaim alól. Nem akarom elhinni, hogy pont a hozzám
legközelebb álló személy hívta ide. Főleg úgy, hogy tisztában
vagyok vele, mennyire nem kedvelik egymást, mióta az andalúz
védővel vagyok együtt.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">
- Jól tette. - Enyhe mosolyra húzom a számat, de talán ő
is ismer annyira, hogy tudja, ez a gesztus egy cseppet sem őszinte.
- Mennem kell. Örülök, hogy találkoztunk. - A távozás gondolata még sürgetőbben zeng a fejemben, így elköszönve tőle, igyekszem minél messzebbre sétálni tőle. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">
- Igazat mondtak a többiek. - Könnyedén éri el, hogy már megint felfigyeljek rá. - Tényleg megváltoztál. - Szavai olyannyira megrengetnek, hogy még levegőt is elfelejtek venni. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">
- Te tettél olyanná, amilyen most vagyok. - Végül csupán egyetlen pillanatra fordulok hátra, hangom csöpög a gúnytól, majd nem foglalkozva vele tovább, sietve térek vissza a terembe. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">
Feldúlva vágok át a tömegen, nem törődve senki testi épségével,
mert jelenleg egyetlen célom van, hogy megtaláljam a vőlegényemet.
Mindenre számítottam, csak erre nem. Sergio tudja a legjobban,
mennyit szenvedtem Fernando miatt, mégis idehívta. Nem értem,
miért csinálja ezt velem. Miért akar nekem fájdalmat okozni…</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">
- Mit jelentsen ez? - Dühtől megsokszorozott erővel ragadom meg az újdonsült vőlegényem vállát, hogy magam felé fordítva őt, a szemeibe nézhessek, melyek ijedten néznek vissza rám, és számon kérhessem őt. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">
- Mégis mi? - Értetlenkedve tekint végig rajtam, de látom az arcvonásain, hogy kezdi sejteni, mi dúlt fel engem ennyire. Ezt érzékelve pedig teljesen elvesztem a fejemet. </span></div>
<div style="line-height: 18pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">
- Ne játszd meg magad! Meghívtad, pedig tudod, mi volt köztünk.
Nem értelek, hiszen téged választottalak, a te menyasszonyod lettem és
mégis idehívod. Mit akarsz ezzel? Fájdalmat okozni? Próbára
tenni? Vagy mindkettő? - Az indulatok és kérdések csak úgy záporoznak belőlem. - Bármelyik is legyen, ez most fájt. Nagyon fájt… - Mély levegőt veszek, hangom mégis meg-megremeg. Nem bírok tovább itt maradni, egyszerűen megfojt ez a közeg. Menekülnöm kell, és ahogy az agyam begyújtja a vészjelzéseket, úgy kezdek el rohanni kifelé. Nem érdekel, hány ember lát most minket, sem az, hogy mit szólnak a viselkedésemhez. Jelenleg nincsen más vágyam, mint egyedül lenni az időközben kicsorduló könnyeimmel. </span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">Magassarkú
cipőimet a kezemben lóbálva, magányosan sétálgatok a legnagyobb
madridi park ösvényein. Lábaim még a harisnyán keresztül is
érzik az aszfaltból kiáramló hideget, amitől libabőrös vagyok,
de nem törődöm vele. Egyetlen lélek sem jár itt rajtam kívül,
és ez megnyugvással tölt el. Végre kiszellőztethetem a fejemet a
különböző fák, bokrok, illetve növények nyújtotta
környezetben. </span><span style="font-family: inherit; text-align: center; text-indent: 1.03cm;">Könnyeim
már alábbhagytak, a lelkemben dúló heves érzelmeket azonban
képtelen vagyok visszafogni, mert tőlem erősebb a láng, ami
felperzsel most engem.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">Céltalanul
bolyongok a festői szépségű tájon, azonban fogalmam sincsen,
hova tartok vagy mit kellene tennem. Talán az lenne a legcélszerűbb,
ha beszélnék az unokatestvéremmel, hiszen ő minden nehézségben
megtalálja a megoldást, de valószínű, hogy ő is az újdonsült
vőlegényem mellett állna ebben az esetben, így jobb, ha ezúttal
nem a kapushoz fordulok segítségért és más lehetőség után
kezdek kutatni. Már ha lenne más lehetőség...</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">Hirtelen
pillantom meg egy férfi sziluettjét néhány száz méterre tőlem,
amitől a földbe gyökerezik a lábam és mozdulni sem bírok tőle.
Azonnal belém csap a felismerés, ahogy alaposabban végigmérem őt,
és ezzel nem csak én vagyok így. Sötét szemeivel áthatóan
figyel engem, hogy aztán gyors léptekkel induljon el felém. El
akarok futni a közeléből, viszont a testem egyáltalán nem
engedelmeskedik nekem, így magatehetetlenül nézem, ahogy egyre
közelebb és közelebb rohan hozzám. Az estélyen viselt öltönyében is rendkívül dinamikus a mozgása. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-family: inherit;">-
Cami. - Enyhén lihegve mondja ki a nevemet, amint ideér, én pedig
még mindig egy helyben állva nézek fel rá. - Végre
megtaláltalak. - Meglepve fogadom, amint megérzem magam körül az
erős karjait, melyek óvóan ölelnek magukhoz, ennek köszönhetően
reagálni sem vagyok képes a cselekedetére. Nem is tudom, a szívem
egy apró zuga örül a hátvéd jelenlétének, ám a düh most
sokkal nagyobb erővel dolgozik bennem. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Hagyj békén! - Hirtelen kelnek életre a kezeim, melyek
ellentmondást nem tűrően lökik el a focistát a közelemből. Haragom a jelenlétében kezd csak igazán életre kelni. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Kérlek, engedd meg, hogy megmagyarázzam! - A barna szemekben látom
a megbánást, illetve a vonásaiban a könyörgést, nekem viszont semmi kedvem a magyarázkodását hallgatni. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">-
Ezen nincs mit megmagyarázni, és jobb, ha most elmész. - Szerencsére az agyam előbb kapcsol, minthogy bármi olyat mondjak neki, amit később nagyon megbánhatnék, s ezért a hangomban nem rejlik más, csupán a közömbösség. Ám ismerve őt, biztos nem fogja ennyiben hagyni a helyzetünket, nem fog elmenni, így az én dolgomat sem könnyíti meg. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem
foglak csak így itt hagyni. - Sejtésem be is igazolódik, amint határozott hanglejtéssel tudtomra adja az elhatározását. - Igen, tényleg hibáztam. Meg
kellett volna beszélnem veled, mielőtt döntök, de azt hittem, már
túlléptél ezen és nem jelent neked semmit. - Vehemens szavai hallatán kicsit kezd tisztulni a fejemben a kép. Szóval erről fúj a szél...</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem
az fáj, hogy ő itt van, hanem azok a sebek, amiket a jelenléte
feltépett a múltból. - Magamhoz képest megdöbbentő nyugodtsággal kezdek el beszélni. Ideje tiszta vizet öntenem a pohárba, hogy ő is megértsen engem. - Fernando már régen nem érdekel engem,
de tudod, min mentem keresztül miatta. - A szívem összeszorul, miközben az emlékek hihetetlen gyorsasággal peregnek le előttem. A szakításunk körülményei, a kórházi ágyban ébredés, és a pillanat, amikor az orvos egyetlen másodperc alatt töri össze az addig gondosan felépített életedet. - Azt hiszem, nem készültem
még fel arra, hogy szembe tudjak nézni vele. - Könnyeim észrevétlenül indulnak meg a szemeim sarkából, s az arcomon végigfolyva, végül a sós cseppek a földön landolnak. Nem akartam én ezt. Nem terveztem, hogy már megint elgyengülök a fájó képek hatására. Olyan ez, mintha évek hosszú munkája veszne kárba, holott mennyit küzdöttem. De mindez semmit sem ér... </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Én
nem akartalak bántani, sosem tennék ilyet. - Megérezve érintését a bőrömön, amint óvatosan próbálja letörölni a könnyeket, szabálytalan légzésem kissé alábbhagy, megnyugodni mégsem tudok teljesen. - Bele sem gondoltam
igazán, mit okozok ezzel, de nagyon sajnálom. Ha tehetném, mindent
visszacsinálnék csak, hogy neked ne fájjon... - Mondandója őszinteségről árulkodik és ez enyhe bűntudatot ébreszt bennem. Az utóbbi néhány évben ő volt az egyetlen reményem arra, hogy életben maradjak. Az egyetlen, aki mellettem állt a legnehezebb napokon is, amikor úgy láttam, jobb lenne meghalni, mint élni. Mert akkoriban tényleg így éreztem. Sergio azonban új utat mutatott a számomra, segített feldolgozni a lehetetlent, tulajdonképpen a biztos haláltól vagy a teljes megbolondulástól mentett meg, amiért örökké hálás leszek neki. Hibázott, de nem érdemli meg, hogy ezért életem végéig haragudjak rá, annál sokkal többet tett már értem. Gondolataimba merülve, alig veszem észre, hogy a keze már nem simogat. Indulni készül...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Maradj, kérlek! - Csuklóját megfogva, elérem, hogy ne menjen túl messzire, így ismét megfelelő közelségbe kerülünk. - Szükségem van rád. - Fejemet izmos mellkasára hajtom, így suttogom halkan, miért kiált a lelkem. Lehunyva szemeimet, élvezem az orromba kúszó jellegzetes illatot, ami valamelyest megnyugvást hoz nekem. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Hisz te reszketsz. - Kezeivel körbefogva a fejemet, apró puszit lehel a fejem búbjára, s valószínűleg azt is megérezheti, hogy mennyire fázom. Ezért levéve magáról a zakóját, a vállamra teríti azt, nem törődve azzal, hogy vele mi lesz. Ha tehetném, azonnal vissza is adnám neki, hiszen nem szeretném, hogy miattam betegedjen le. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy úgy sem engedné, éppen ezért kénytelen vagyok belenyugodni a helyzetbe. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Köszönöm! - Hálásan tekintek fel rá, majd egy gyenge félmosoly kíséretében biccentek a park kijárata felé, ezáltal könnyedén értésére adom, mire vágyom jelenleg, és szinte olvasva a gondolataimban, a kezemet fogva vezet az autója felé. </span><span style="font-family: inherit; text-align: center; text-indent: 1.03cm;">- Ne haragudj rám, amiért jelenetet rendeztem. - A rövid út alatt eszembe jut a botrány, amit okozhattam a kirohanásommal. El is szégyellem magamat rögtön. Hirtelen már nem is merek a szemébe nézni. - Nem is tudom, hogy fogjuk kimagyarázni a vendégek előtt a dolgot. - Kezd el járni az agyam, elvégre hamarosan talán még címlapra is kerülhetünk emiatt. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">- Iker elintézte a dolgot, emiatt nem kell izgulnod. - Elmosolyodom az információ hallatán, hisz ki más oldaná meg a problémát, ha nem az én drága unokatestvérem. Nem is ő lenne, ha nem érezhetné fontosnak magát ilyen helyzetekben, de többek között ezért is szeretem a kapust annyira. - Különben sem érdekel senki véleménye, az egyetlen, ami számít, az te vagy. - Rántja meg a vállát nem törődöm módon, mialatt még közelebb húz magához, így haladunk kifelé. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 1.03cm;">
<span style="font-family: inherit;">Kicsit olyan most, mintha magunk mögött hagynánk minden kételyünket, a horizonton éppen felbukkanó nap pedig megerősíti bennem ezt az érzést. A harmatos napsugarak törődően simogatják megfáradt vonásaimat, s egy mélyet sóhajtva, már pozitívabban tekintek a jövő fel. Mert történjen bármi, én megtaláltam a helyemet az andalúz védő mellett, s hiába nem szeretem még őt szerelemmel, hiszem, hogy az idő változtatni fog ezen. Ehhez csupán egyetlen dolog szükséges, el kell engednem a múltamat és mindent, ami a szőke, kölyökképű csatárhoz köthet. Különben sosem leszek képes új életet kezdeni. </span></div>
</div>
</div>
</div>
Noemi Solerhttp://www.blogger.com/profile/15617805715476325649noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3967711654273291200.post-67311837108469093572016-08-15T04:00:00.000-07:002020-07-31T15:55:22.886-07:00Prológus<div style="text-align: center;">
<b>Üdvözlöm a blogomon a még megmaradt, türelmes olvasóimat!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sokat gondolkoztam azon, mivel tudnám megmagyarázni, hogy pontosan két hónapja nem adtam semmiféle életjelet, és az ígéretem, miszerint az érettségi után visszatérek, semmivé lett. Az igazat megvallva, sok szabadidőm volt a vizsgák után, így írhattam volna, de nem tudtam. Egyszerűen hiába nyitottam meg bármit is, semmivel sem voltam elégedett, és csak szenvedtem mindennel, amit meg akartam valósítani a nyáron, ráadásul ott volt még egy nyaralás, a felvételi várakozás, most pedig az egyetemi dolgaim intézése. Viszont megtört a jég, úgy érzem, végre ismét megtaláltam azt, amiért elkezdtem annak idején írni, és ennek eredménye, hogy ma megjelent a történet új prológusa is. Remélem, elnyeri a tetszéseteket a bevezetés, a folytatás pedig hamarosan érkezik, aztán meglátjuk, az egyetem mellett, hogyan tudom beosztani az időmet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Noemi</i></div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<h2>
<div style="text-align: center;">
0. Bizonytalan</div>
</h2>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
"Akármennyit is hazudhatsz, akárkit is húzhatsz az életedbe, van, akit képtelenség helyettesítened, egyszerűen nem fog menni. Megpróbálhatod, de hamar rájössz, belőle csak egy van, és senki más mellett sem leszel képes úgy érezni magad, mint mellette. Ha ezt képes vagy megérteni, többé nem keresed őt másban, többé nem próbálod elfelejteni, egyszerűen csak elfogadod, hogy lehet, az életedben senki sem lesz olyan hatással rád, mint ő volt - de továbblépsz."</div>
<div style="text-align: right;">
~ Oravecz Nóra</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibsg5af5TN7SUQgDSR7cSZVvkLHGCIa8m-ktag1WCBYatnumtoXKLMGqy_ybuNtIvFxMc19Is7EZ2URXknXJoi_C-rrg1S8PhzN6kPFgBDejtDPR_Byq9eYy-1hNB6FFz8cE9WpeEclRY/s1600/tumblr_ok9f8swQSZ1tvtw5yo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="333" data-original-width="500" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibsg5af5TN7SUQgDSR7cSZVvkLHGCIa8m-ktag1WCBYatnumtoXKLMGqy_ybuNtIvFxMc19Is7EZ2URXknXJoi_C-rrg1S8PhzN6kPFgBDejtDPR_Byq9eYy-1hNB6FFz8cE9WpeEclRY/s200/tumblr_ok9f8swQSZ1tvtw5yo1_500.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=OltcXMV-9Vk" target="_blank">Go Your Own Way</a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: large;"><b>Camila Fernández</b></span><br />
<i>Madrid, 2015 január</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Eltűnődve
figyelem a kristálypohárban csillogó pezsgő buborékjait, ahogy
egymással versengve, törnek a felszín felé, mintha csak a rövidke
életükért küzdenének, ahogyan én is. Végre kifújhatom az eddig benntartott levegőt. Túl sok volt nekem ez a rengeteg gratuláció, a műmosolyokról már nem is beszélve, elvégre valamivel meg kell győznöm a többieket arról, milyen hihetetlenül örülök ennek az egész felhajtásnak, ehelyett viszont csupán a bűntudat mardos. Hálásnak kellene lennem, hisz nem mindenki olyan szerencsés, hogy a párja egy életre szóló meglepetéspartit szervezve, kérje meg a kezét, de ahhoz sincs már erőm, hogy tovább játsszam ezt a színjátékot. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Egy rendkívül impozáns
szálloda éttermének egyik bárjánál üldögélek egy magasított
széken. Végigtekintve a létesítményen, a bézs szín dominál benne a rengeteg asztallal és székkel, amik díszesen vannak megterítve. Számhoz emelve a pezsgőspoharat, aprót kortyolok belőle,
éppen hogy csak érezzem az ízét az alkoholos nedűnek, majd
letéve a poharat, tekintetem akaratlanul is az ujjamon pihenő ezüst
ékszerre téved. Boldognak kéne lennem, és talán a lelkem egy
része az is, de mégsem tudok felhőtlenül örülni, holott
jelenleg bárki cserélne velem a világon. Belőlem azonban nem vált
ki mást a gyémántberakásos gyűrű, mint bizonytalanságot. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit;">Mert
közel sem vagyok biztos benne, hogy jól döntöttem, amikor néhány
órával ezelőtt kimondtam az igent a férfinak, aki szeret engem,
de aki iránt nem tudom, hogy én ugyanúgy érzek-e. </span><span style="font-family: inherit; line-height: 150%; text-indent: 1.01cm;">Talán,
ha a múltam nem befolyásolná ennyire a jelenemet, most önfeledten
ünnepelhetnék a közeli barátaimmal, illetve rokonaimmal, és lehet, hogy tényleg abba a férfiba lennék szerelmes, akivel pár hónapon belül össze fogunk házasodni. </span><span style="font-family: inherit; line-height: 150%; text-indent: 1.01cm;">Ha nem lenne Ő, kétségtelenül minden máshogy alakult volna, de ami megtörtént, azon már nem változtathatunk, és az az egy év, bármennyire is fáj jelenleg, mindig a részem lesz, hiába szeretném elengedni őt, és mindent, ami hozzá kapcsolódik. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 150%; text-indent: 1.01cm;">Nem maradt más választásom, mint elfogadni, hogy amikor tényleg választania kellett volna, ő gyáva módon a másik nő mellett döntött, holott előtte pár órával még nekem fogadott örök szerelmet. Azt hiszem, ennyi idő elteltével talán sikerült mélyebbre temetnem magamban azokat az érzéseket, amiket iránta tápláltam. Továbbléptem, mert voltak, akik kitartottak mellettem, az unokabátyám, a barátnője, illetve a frissen fogadott vőlegényem, akinek hamar kapom el a pillantását. Vidáman beszélget néhány csapattársával, én pedig egy hamis mosollyal jelzem felé, hogy minden rendben van, így a spanyol védő nyugodtan fordul vissza a baráti köréhez.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; text-indent: 1.01cm;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 150%; text-indent: 1.01cm;">Néha azért elgondolkozom azon, mi lenne, ha őt ismertem volna meg előbb. Mert azok után, hogy kihúzott a szeretett férfi által okozott káoszból, biztos vagyok benne, hogy a fehér mezes focista sosem bántott volna úgy, ahogyan azt Ő tette. Csak azzal nem számoltam, hogy idővel Sergio is belém szeret, én pedig kapva kaptam a kínálkozó lehetőségen, idővel összejöttünk. Őszintén hittem benne, hogy vele új életet kezdhetek, ám mostanra egyértelművé vált, hogy erre esély sincsen, holott én mindent megpróbáltam. Nem lesz még egy olyan férfi az életemben, mint a spanyolok híres csatára. Ugyanakkor az andalúz hátvéd sem érdemli meg tőlem, hogy megbántsam. Nem akarom, hogy azt a fájdalmat érezze, amit én is, ahhoz túl sokat tett értem. S ha már amúgy sem lehetek azzal, akit szeretek, akkor legalább az ő életét had tehessem valamivel szebbé. Ennyivel tartozom neki, noha időről időre egyre nehezebb színlelni, habár szeretem őt, de csupán mint a testvéremet. </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; text-indent: 1.01cm;">
Hirtelen úgy érzem, levegőre van szükségem, így a magassarkú cipőim kényelmetlenségét is átvészelve, sétálok ki a fehér csipkés, hátul kivágott koktélruhámban az erkélyre, ami tökéletes kilátást nyújt a madridi belváros felé. A felkelő nap pedig még szebbé teszi az amúgy is csodálatos látványt. Enyhe szellő borzolja meg az egyenes tincsekben vállaimra omló barna hajamat. Végre egyedül lehetek egy picit, ám nem sokáig élvezhetem ezt a nyugalmat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; text-indent: 1.01cm;">
Meghallva egy régen elfeledettnek hitt hangot, az ereimben megáll a vér, s a szívem is kihagy egy ütemet. Ez nem lehet igaz, biztosan csak képzelődöm. Alig merek hátra fordulni, végül mégis kilencven fokos fordulatot veszek. Bárcsak a gondolataim űznének velem csúnya játékot, és nem Ő állna itt előttem teljes életnagyságban, a szőke hajával, a szeplős arcával, illetve a mindent átható, barna szemeivel, amelyekkel most kíváncsian mér végig. Nekem pedig fogalmam sincsen róla, hogy ilyen hosszú idő elteltével, mit kéne tennem, mi lenne a helyesebb, maradjak vagy meneküljek?</div>
<div align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; orphans: 1; text-indent: 1.01cm;">
</div>
</div>
Noemi Solerhttp://www.blogger.com/profile/15617805715476325649noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-3967711654273291200.post-14859959878362255282016-06-15T14:30:00.003-07:002016-06-15T14:30:38.146-07:00Újrakezdés<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1BCJDYYOQ1QaVcfKdIjqYB1A3FWQc5Jh810d_JnUybFJ8ZoqfWkng4ytrmQOYWyif0NQ1u3dYKG03MT7n1Feho77Oq5r-jvFEH50cyMs1yaNs-c4zY36YbWYmOdr18D9HA9c6v3PnAsE/s1600/large+%25288%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1BCJDYYOQ1QaVcfKdIjqYB1A3FWQc5Jh810d_JnUybFJ8ZoqfWkng4ytrmQOYWyif0NQ1u3dYKG03MT7n1Feho77Oq5r-jvFEH50cyMs1yaNs-c4zY36YbWYmOdr18D9HA9c6v3PnAsE/s200/large+%25288%2529.jpg" width="200" /></a></div>
Nem is tudjátok elképzelni, hogy mennyire <b>sajnálom</b> <strike>megint</strike>, <b>hogy féléve hanyagolom a blogot</b>, és megértem, ha már elegetek van belőlem. <i>Mentségem</i>re talán csak <i>a</i> <i>hosszasan elnyúló érettségi időszak és a tanulmányi kötelezettségem</i> szólhat, illetve a végzősöket sújtó csodás, de egyben leterhelő programok, mint a szalagavató vagy a ballagás. Ezek mellett pedig <u>nem volt se erőm, se energiám</u>, és őszintén, <u>kedvem se írni</u>, meg időm sem, mert az edzések miatt jóformán csak aludni jártam haza. Nem panaszkodni szeretnék ezzel, csupán szeretném, ha tudnátok, miért tűntem el.<br />
Ami a blogot illeti, időközben rájöttem, hogy <u>nagyon kapkodva kezdtem bele a történetbe</u>, nem is volt meg teljesen a fejemben a cselekményszál, de ez már nincs így, mindent kitaláltam végre, viszont ehhez változtatásra van szükségem, emiatt <i>lekerült a prológus</i>, mert azt is <b>újra fogom írni</b>. Szóval szeretnék elnézést kérni, leginkább azoktól, akik először írtak már nekem véleményt. A hivatalos visszatérésem még várat magára egy hetet, de <u>jövőhét szerdától én is szabad leszek</u> és túlesek az <i>utolsó szóbelik</i>en, <b>aztán belevetem magamat az írásba</b>, <strike>már alig várom</strike>. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div style="text-align: right;">
<i>Noemi S.</i></div>
</div>
Noemi Solerhttp://www.blogger.com/profile/15617805715476325649noreply@blogger.com0