Búcsú

Sziasztok!

Végre eljutottam idáig. Nagyon furcsa érzés, hogy közel négy év kellett ahhoz, hogy befejezzem ezt a történetet. Sajnos az egyetem nagyon szétzúzta az írásról dédelgetett vágyaimat. Viszont büszke vagyok rá, hogy végre befejeztem valamit, amivel nagyjából meg is vagyok elégedve. Persze, nem tökéletes ez sem. Mert szerintem hibátlan írás és történet nem létezik. De végre van valami, ami az enyém, és amire pontot tudtam tenni. Mert Camila, Fernando és Sergio történetére ennyi volt.
Valószínűleg a közeljövőben át fogom nézni a részeket és javítom a helyesírási hibákat, meg a logikai buktatókat. Emellett pedig van két rövidebb szösszenethez ötletem, ami ezt a sztorit illeti. Ezek nem illeszkednek szorosan a történethez, csak kiegészítések lennének. Az egyik Sergio jövőjébe engedne bepillantást, a másik pedig Camila és Fernando megismerkedését mutatná be. Arra lennék kíváncsi, hogy van-e még olyan, akit esetleg ezek érdekelnek? Mert ha van rá érdeklődés, akkor szívesen megírom őket, de lehet, hogy anélkül is megjelennek majd. Azt viszont nem tudom megígérni, hogy mikor írom meg ezeket. Mert most szeretnék más világba elkalandozni, ami az írást illeti.
Nem is marad más hátra, minthogy megköszönjem nektek a véleményeket és a pipákat, amik a részekhez érkeztek. Nem lehetek elég hálás értük. És ezzel el is érkeztünk a búcsúzáshoz. Ezúttal elköszönök, de lehet, még máshol találkozunk. Vagy itt, ha hozom a két kiegészítést.

Minden jót kívánok Nektek! Remélem, más írásaimnál találkozunk még.

Üdv,

Noemi